Az eddigi feltételezések szerint bolygónk éghajlata szorosan összefüggött a CO2 légköri koncentrációjával: a jégkorszakokban alacsony volt a szén-dioxid szintje, míg a melegebb periódusokban magas.
A Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem kutatói Ana Christina Ravelo és Jonathan LaRiviere vezetésével a késő miocén kor, a 12 millió és 5 millió évvel ezelőtti periódus éghajlatát rekonstruálták csendes-óceáni üledékanalízissel. A mélyfuratok révén nyert mintákban a tudósok planktonok, azaz mikroszkopikus tengeri élőlények fosszíliáit vizsgáltak, amelyek megkövesedett maradványai régmúlt idők időjárása utaló nyomokat tartalmaznak.
Mint kiderült, a késő miocén korban, amikor az átlagos hőmérséklet magasabb volt, mint napjainkban, az északi félteke pedig gyakorlatilag hó- és jégmentes volt, a légköri szén-dioxid koncentrációja alacsony szinten maradt. „Valamilyen más mechanizmus melegítette bolygónk éghajlatát" – mondta Jonathan LaRiviere, aki szerint az óceáni áramlatok játszhattak nagyobb mértékben közre a klíma alakításában.
A késő miocén korban a Csendes-óceán vize igen meleg volt, és a termoklin, az a réteg, amelyben a víz hőmérséklete hirtelen csökken, lényegesen mélyebben helyezkedett el, mint napjainkban, valamint mások voltak az óceáni áramlatok is.
Az ötmillió évvel ezelőtt beköszöntött pliocén kor kezdetére viszont megváltoztak az áramlatok, és a kontinensek is nagyjából a mai helyzetüket foglalták el. Ezzel egybeesett az átlaghőmérséklet hirtelen leesése, a termoklin sekélyebb vizekbe való felemelkedése, valamint az északi félteke egy részének eljegesedése.
„Ezek a kutatások azt mutatják, hogy milyen szerepet játszottak az óceáni áramlatok bolygónk éghajlatában, segítenek megérteni, hogy hogyan formálódtak a klimatikus rendszerek" – összegezte Ana Christina Ravelo. A tudósok azt írták Nature csütörtöki számában közzétett tanulmányukban, hogy az idők folyamán bolygónk „allergizálódott" a szén-dioxidra.