A csillagos égbolton úszó Delfin-ködről készített felvételt egy amerikai asztrofotós. Bill Snyder képén az Sh2-188 katalógusjelű objektum fluoreszkáló zöldes fényben ragyog. Az égi Delfin 850 fényévnyire, a Cassiopeia-csillagképben található. Szokatlan, sarló alakja miatt a csillagászok sokáig úgy vélték, hogy az Sh2-188 egy szupernóva maradványa, később bebizonyosodott, hogy egy aszimmetrikus planetáris ködről van szó.

A planetáris köd gázból és plazmából álló világító burok, amely bizonyos típusú csillagok körül az életük vége felé ledobott gázfelhőből képződik. Elnevezésük onnan ered, hogy a kisebb távcsövekben az óriásbolygókhoz (Jupiter, Szaturnusz) hasonlónak látszanak, de valójában semmi közük a planétákhoz, a csillagokból kilökődött anyagból alakulnak ki. A világegyetem többi objektumához képest nagyon rövid életűnek számítanak, alig néhány tízezer évig léteznek.

A Tejútrendszerben körülbelül 1500 planetáris köd ismert, közülük alig 50 gömbszimmetrikus alakú. A planetáris ködök nagy jelentőségűek a csillagászat számára, mivel a kialakulásuk, életük és haláluk során lejátszódó folyamatok vizsgálata segíti a világegyetem fejlődésének megértését.