Több pók, de egyéb rovarok hímjei is nagy kockázatot vállalnak párzáskor. A Nephilengys malabarensis pókok esetében például a hímek 75 százalékát falják fel a nőstények, ám ha meg is ússzák párjuk halálos ölelését, párzáskor elveszíthetik akár mindkét párzó szervüket.

A pókoknál a sperma átadása indirekt úton történik: amikor a hím kész a párzásra, egy tasakot sző, és abba helyezi ivarsejtjeit, majd a párzószervvé alakult módosult két tapogatólába, a pedipalpus segítségével felpipettázza a folyadékot. A párzás során a tapogató szinuszainak változtatásával a spermát a nőstény két ivarnyílása (epigynum) egyikébe fecskendezi be. A pedipalpus vége könnyen leválik, és gyakran a nőstényben marad, tovább pumpálva a spermát.

Amennyiben párzás után életben maradnak, a hímek a nőstények mellett őrködnek, hogy esetleg más hímek el ne távolítsák a csonkot, és meg ne termékenyítsék párjukat. Érdekes módon a pénisz nélküli eunuchpókok általában győztesként kerülnek ki a küzdelemből.

Párzószerv nélküli predátorok

A Szingapúri Nemzeti Egyetem kutatói Taicsin Li irányításával azt vizsgálták, hogy az öncsonkításnak az apaság biztosításán túl van-e valami egyéb haszna. E célból a Nephilengys malabarensis hímeket három csoportra osztották: az elsőben az egyik párzószervet amputálták, a másodikban mindkettőt, a kontrollcsoport tagjait pedig megkímélték a csonkolástól. A beavatkozás után a pókokat ecset segítségével kergették, míg a rovarok teljesen ki nem merültek.

Egy párzószerv eltávolítása 4 százalékkal csökkentette a pók testsúlyát, mindkettő amputálása nyolc százalékkal, ugyanakkor a féleunuch pókok állóképessége 32 százalékkal növekedett, míg a teljes mértékben kasztrált pókoké 80 százalékkal. A kutatók emiatt arra a következtetésre jutottak – és ezt tanulmányukban is hangsúlyozták –, hogy a nagyobb állóképességnek köszönhetően a pókok jobb harcosokká válnak, mint az épségben maradt vetélytársak.