Mostanáig úgy vélték, hogy a denevérek kordában tartása egyben a veszettség vírusát is megfékezi. Bár a legtöbb denevérállományban megtalálható a vírus, az emlősök vérével táplálkozó vérszopó denevérek felelősek a legtöbb fertőzésért.

A Georgiai Egyetem tanulmánya rámutatott arra, hogy a veszettség vírusa az állomány nagyságától függetlenül jelen van, és a fertőzött denevérek száma sem függ össze a kolónia méretével. Daniel Streicker, a tanulmány társszerzője úgy érvelt, hogy amennyiben pedig nincs összefüggés az állománysűrűség és a veszettség között, az állománycsökkentés nincs hatással a kór terjedésére.

A halálos kimenetelű vírusbetegség terjedésének megakadályozására Peru immáron három évtizede a rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus) irtására fekteti a hangsúlyt, ami méreggel vagy akár robbanószerek által történik. A 40 hónap alatt húsz helyszínről gyűjtött adatok azonban arról árulkodnak, hogy az irtás nem éri el a kívánt hatást, sőt, azokon a területeken, ahol elszórtan történtek irtások a kutatás ideje alatt, nőtt a veszettséggel fertőzött denevérek aránya. Az irtásnak gyakran kitett kolóniákban valamivel alacsonyabb volt ez az arány, ugyanakkor azokban az állományokban volt a legalacsonyabb, ahol egyáltalán nem történt irtás. Úgy tűnik, hogy a fokozott emberi beavatkozás a denevér lakta területeken csak súlyosbítja a problémát.