Ritka madarak túlélését biztosítják zsákmányuk maradéka által a pumák. Amerikai kutatók megállapították, hogy a nagymacskák Patagóniában 100 négyzetkilométerenként mintegy 230 kilogramm húst hagynak hátra, ami létfontosságú az itt vészesen megritkult kondorkeselyűk és más dögevők számára.
Lawrence Mark Elbroch és Heiko Wittmer, a Wittmer, a Kaliforniai Egyetem kutatói a Biology Letters című folyóiratban megjelent tanulmányukban megjegyezték, hogy ez a pozitív ökológiai tényező általában kimarad a nagymacskák értékeléséből; gyakran csak az hangzik el, hogy a pumák kilövésével növelni lehet veszélyeztetett zsákmányállataik számát, de ezen kívül legfeljebb az ember és a háziállatok biztonságáról esik még szó.
A Spiegel internetes kiadása beszámolt róla, hogy a kutatók Patagónia Chilére eső középső részén kilenc pumát láttak el GPS-jeladóval. A nagymacskák helyzetéről kétóránként érkezett jelentés, 45-421 napon át. Ezen kívül felmérték az állatok zsákmányait. A szakemberek a fogságban élő nagymacskák fogyasztási szokásait és a jeladós pumák zsákmánynál töltött idejét alapul véve számították ki, hogy mennyit fogyasztottak belőlük.
A pumák átlagosan fejenként átlagosan hat zsákmányállatot ejtettek el havonta, a vizsgált időszakban: összesen 350 patást és 83 apró gerincest. Egy számítógépes program segítségével a kutatók kiszámolták, hogy ebből mennyit fogyasztottak el maguk a pumák, és mennyit hagytak meg a dögevőknek. Segítők figyelték meg, és vették filmre, vagy a nyomok alapján azonosították, hogy milyen állatok környékezték meg a tetemeket.
Az elejtett patások 43 százalékát keresték fel kondorkeselyűk, rajtuk kívül tizenegy további dögevő gerincest dokumentáltak, köztük hollókeselyűt, Culpeo pamparókát, patagóniai bűzösborzot, bóbitás karakarát. A kutatók szerint a pumák az 1100 négyzetkilométeres területen havi 2553 kilogramm húst hagynak hátra a dögevőknek. Ez ráadásul óvatos becslésnek mondható, mivel az átutazóban lévő pumák zsákmányaival a kutatók nem számoltak.
A 100 négyzetkilométerre eső 232 kilóval a nagymacskák több mint háromszoros húsmennyiséget hagynak hátra, mint az amerikai Yellowstone Nemzeti Park farkasai az ottani számítások szerint, annak ellenére, hogy azok jóval sűrűbben lakják a területet. Ennek a magyarázata az, hogy a farkasfalkának könnyebb egy ültő helyében szőröstül-bőröstül felfalni a zsákmányt, mint a magányos pumának. Ezen kívül a macskafélék sokkal inkább kerülik a dögevőkkel való konfliktusokat, mint a farkas. A puma haszonértékét ehhez képest egyelőre alig veszik figyelembe a hatóságok és a döntéshozók.