A Darpa levelet küldött a kereskedelmi műholdak tulajdonosainak, hogy a kísérleteihez egy műholdat kérjen tőlük. Az ügynökség ezen az eszközön szeretné kipróbálni az űrbéli szerelési technikákat, amelyekkel több tízezer kilométeres magasságban új műholdakat hozna létre.

A halott műholdakat újraélesztő űrprogram a találó Phoenix nevet kapta, és várhatóan 2015-ben indul el. A program legfontosabb eleme egy mechanikus karokkal és más egyedi eszközökkel felszerelt fő műhold (nevezzük szerelőrobotnak), amit geoszinkron pályára állítanak. Ezután a Darpa fellő sok kis méretű barebone műholdat, amiket a szerelőrobot begyűjt és elraktároz.

Ezek a kis barebone műholdak – a barebone számítógépekhez hasonlóan – nem tartalmaznak minden alkatrészt. Hiszen éppen az a cél, hogy néhány fontosabb összetevőt más műholdról szereljenek át rájuk. A szerelőrobot, miután begyűjtötte a barebone alapegységeket, átáll egy másik pályára, ahol az űrszemétként nyilvántartott, korábban lekapcsolt műholdak keringenek. A szerelőrobot itt elkezd használható alkatrészekre vadászni, és azokat rászereli a barebone egységekre. Az elkészült műholdakat végül a kívánt pályára állítja.

Komoly műszaki kihívások előtt áll a Darpa, mert olyan pontos műszereket kell kifejlesztenie, amelyekkel a kulcsfontosságú alkatrészek megrongálása nélkül szét tudja szerelni a pusztán alapanyagként szolgáló régi műholdakat. A 37 ezer kilométer magasan keringő szerelőrobotnak sokkal önállóbban kell dolgoznia, mint eddig bármely másik űrbéli robotnak.

A Darpának azért van szüksége egy önként felajánlott műholdra, hogy azzal bebizonyítsa, az ötlete kivitelezhető. De még ha sikerül is megvalósítani az űrbéli manővert, még számos logisztikai kihívással is szembe kell nézni. A geoszinkron pályára és a kommunikácis frekvenciára is engedélyeket kell szerezni, és az élénk nemzetközi érdeklődés miatt ez évekig is eltarthat.

Mindez nem vette el a Darpa kedvét, a Phoenix biztosan folytatódik. A szervezet már megkötött az első szerződését egy NovaWurks nevű kaliforniai céggel. A társaság egyelőre nem árulta el, hogy mire kapott megbízást, de valószínűleg a satletek kifejlesztéséről van szó. A cég tavaly részt vett a Mayflower nevű olcsó kisméretű műholdak kifejlesztésében és tesztelésében.

A Phoenix programmal elsősorban pénzt akar megtakarítani a Pentagon, mert egy műhold fellövése kilogrammonként több mint húszezer dollárba kerül. A becslések szerint 300 milliárd dollárnyi halott műhold kering az űrbéli temetőben, tehát bőven van felhasználható alapanyag. A Darpa más spórolási módszerket is keres, például olcsó, könnyen fellőhető műholdakkat akar kifejleszteni, amelyek a szárazföldi csapatokat segítenék, a Galileo programban pedig olyan módszereket akar kifejelszteni, amelyekkel könnyebben azonosíthatók az újrahasznosítható műholdak.