Grönland a világ legnagyobb szigete, az egyik legősibb kéregdarab bolygónkon. Sokáig az itt talált 3,5 milliárd éves kőzetek tartották a földi korrekordot, mígnem nyugat-ausztráliai cirkónium-oxidok elorozták ezt a címet. Egy skandináv, ír és orosz kutatókból álló csoport azonban újabb rekordot szerzett a szigetnek: három évig tartó munkával egy hárommilliárd éves meteoritkráter nyomaira bukkantak Nyugat-Grönlandon. Ez egymilliárd évvel idősebb, mint az eddigi rekorder, a dél-afrikai Vredefort-kráter.
A bizonyítás azért tartott ilyen sokáig, mert az elmúlt 3 milliárd évben a különböző környezeti hatások 25 km-nyi anyagot koptattak le, így az eredeti kráter már régen eltűnt a felszínről. A tudósok csak a földkéregbe behatoló hatalmas lökéshullám nyomait tudták azonosítani. Ilyet azonban korábban még senki sem látott, így a vizsgálatok során szívós munkával ki kellett zárni minden olyan egyéb lehetőséget, ami hasonló deformációkat hozhat létre a földkéregben.
A 180 ismert földi meteoritkráter harmadát nyersanyagok keresés közben azonosították a különböző bányatársaságok geológusai. Nem volt ez másképp ennél a szerkezetnél sem, melyet a Maniitsoq nevű település közelében található nikkel és platina lelőhelyek vizsgálata közben vett észre Adam A. Garde.
A repülőgépekről, majd hajókról folytatott kutatásokat helyszíni vizsgálatok követték, melyek alapján lassan sikerült meggyőzni a tanulmány bírálóit, hogy itt valóban egy ősi becsapódás nyomairól van szó. A modellek szerint a jelenleg 100 kilométer átmérőjű Maniitsoq-struktúra eredetileg 500-600 kilométer átmérőjű lehetett, vagyis ez nem csak a legöregebb, de egyben a legnagyobb ismert becsapódás bolygónkon. A becsapódó égitest átmérője 30 kilométer körül lehetett. Ha az esemény a Holdon történik, legalább 1000 kilométer átmérőjű krátert keletkezett volna kísérőnkön, ami szabad szemmel is könnyen megfigyelhető lenne, ahogy a Hold többi sötét színű foltja, melyek szintén ősi becsapódások nyomai.