Amerikai kutatók megállapították, hogy a kaliforniai ürgék azért csóválják a farkukat, hogy éberségükkel óvatosságra intsék a rájuk vadászó csörgőkígyókat. A vizsgálat tárgyai a kaliforniai ürge (Otospermophilus beecheyi) és a Crotalus oreganus oreganus nevű csörgőkígyó voltak. A biológusok természetes környezetükben, Kaliforniában vették filmre az állatokat. Korábbi kutatásokból ismert, hogy az ürgék a hőre érzékeny csörgőkígyókkal való találkozáskor farkukat képesek felfűteni. A kígyó a meleget ebből adódóan az agresszió jeleként értelmezi.

Matthew Barbour és Rulon Clark, a kaliforniai San Diego Állami Egyetem kutatói azt is megfigyelték, hogy nem csupán a csörgőkígyó látványa idézi elő a farokcsóválást. Az ürgék látszólag ártalmatlan helyzetekben is gyakran viselkedtek így, de csak bizonyos napszakokban és olyan helyeken, ahol fokozott a kígyótámadás valószínűsége. A kutatók úgy vélik, hogy az állatok ezzel készítik fel a fiatalokat a lehetséges veszélyforrásokra. A farokcsóválás ugyanis különösen az idősebb ürgékre volt jellemző.

Az állatok az általuk észre nem vett kígyóknak is üzenik, hogy éberek, és a támadás csekély sikerrel kecsegtet. Barbour és Clark megfigyelték, hogy farkuk csóválásával a találkozások többségében sikerül az ürgéknek eltántorítani a kígyót támadási szándékától, vagy egyenesen elijeszteni; a siker elsősorban az ürge korának és a kígyótól való távolságnak a függvénye.