A legyek is felismerik az illatokat, és a magasabban fejlett állatokhoz hasonlóan jutalmazás révén pavlovi reflexként meg is tanulják őket. A München közeli Martinsriedben lévő Max Planck Neurobiológiai Intézet kutatóinak sikerült megtalálniuk azokat az agyi régiókat, amelyekben az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) nevű kistestű legyek az édes ételekhez vezető szagingereket tárolják. Hiromu Tanimoto neurobiológus és csoportja kutatási eredményeiről a Nature című folyóiratban számolt be.

"A legyeket egy meghatározott illattal és cukorjutalommal treníroztuk. Az éhes legyek a cukor illatát a potenciális élelemforrás jeleként értelmezik. Ez nem veleszületett képesség, bármilyen illattal kapcsolatban kifejleszthető" - mondta el Tanimoto. Az elkerülő stratégiák tanításakor a tudósok a legyeknek bemutattak egy illatanyagot, és elektrosokkal társították. A legyek így megtanulták, hogy a jövőben kerüljék ezt az illatot.

A szakértők az idegsejtek négy speciális típusát azonosították, amelyek a dopamin nevű ingerületátvivő anyagot tartalmazzák. Az idegsejtek közül három a negatív ingerek tárolásának feladatát látja el. Egy-egy sejttípus felelős a hosszú-, közép- és rövidtávú emlékezetért. A negyedik sejttípus teszi lehetővé a legyek számára, hogy felismerjék a pozitív érzékelési hatásokat.

A pavlovi reflex kifejezés Ivan Pavlov orosz kutató kísérleteiből származik. A tudós 1918-ban megfigyelte, hogy a gazda lépéseinek hangjára beindul a kutyáknál a nyáltermelődés, holott az ételt még nem látják és illatát sem érezhetik. Kutatásaiban Pavlov bebizonyította, hogy a kutyák egy csengő hangjára is nyáltermeléssel reagálnak, ha hozzászoktak, hogy az mindig táplálkozás előtt szólal meg. Az ilyen összekapcsolást nevezi kondicionálásnak a szakirodalom.