Negyvenezer évvel ezelőtt a mai Nápolytól nyugatra lévő területet egy gigantikus vulkánkitörés rázta meg, amely hamuval borította Közép- és Kelet-Európa jelentős részét, vulkanikus telet kiváltva. A campaniai ignimbritként ismert eseményről egy európai kutatócsoport bebizonyította, hogy a korábbi becsléseknél kétszer-háromszor nagyobb lehetett a hatása. A tudósok számításai szerint a levegőbe került hamu 2 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-csökkenést okozott három éven át. Az adatok azokat a nézeteket látszottak alátámasztani, amelyek a vulkanikus tél számlájára írták a neandervölgyi ember eltűnését.

Egy európai kutatókból álló, negyven fős csoport John Lowe geográfus, a Londoni Egyetem tudósának irányításával egy új eljárást alkalmazott az egykori tűzhányókitörés hatásának feltérképezésére. A vulkanikus üveg, kriptofera (cryptophera) szemcséit keresték, amely, mivel sokkal könnyebb, mint a hamu, sokkal távolabbra jut el, és egyaránt megőrződik a talajban, a tavakban, mocsarakban vagy a tengerfenék üledékében. Mi több, a mikroszkopikus részecskék vegyi összetétele azt is elárulja, hogy mely vulkánkitörésből származnak.

A kutatók a mintákat négy olyan közép-európai barlangban gyűjtötték, amelyekben egyaránt megtalálták a neandervölgyi ember és a modern ember kőeszközeit. Keresték emellett a mikroszkopikus részecskéket Líbiában, Görögországban, és vettek mintákat az Égei-tengerből is. Mint kiderült, a kriptofera-szemcsék későbbiek, mint a neandervölgyi embertől származó leletanyag, vagyis a campaniai ignimbrit eseménye azután történt, hogy a modern ember kiszorította unokatestvéreit.

A tanulmány szerzői ugyanakkor rámutatnak, hogy eredményeik csak Közép-, esetleg Kelet-Európára érvényesek. Nyugat-Európában még később is élt a neandervölgyi ember, legtovább, 35-30 ezer évvel ezelőtti időszakig Portugáliában és Spanyolországban maradtak fenn csoportjaik.