A fosszília egy magánház hátsó udvarán került napvilágra, a tulajdonosoknak azonban több évbe telt, míg sikerült meggyőzniük a nyugat-coloradói Dinosaur Journey paleontológiai gyűjtemény szakértőit, hogy vizsgálják meg a leleteket.Az ásatások a napokban kezdődtek, a paleontológusok eddig az őshal koponyájának és állkapcsának darabjait szabadították ki. Az őslénykutatók szerint a félelmetes ragadozóról, a Xiphactinus audaxról van szó, amely az észak-amerikai kontinenst a kréta korban kettéosztó Niobrara-tenger lakója volt.

A legnagyobb Xiphactinus-példányok hossza hat méter körüli volt. A hal kiváló úszó volt, sebessége elérhette az óránkénti 60 kilométert. Éles fogainak és erős farkának köszönhetően a halfaj nagyon jó vadász volt, az óceán felső rétegében portyázott a legszívesebben. Tápláléka nagyobb testű halakból állt, akár kétméteres példányokkal is megbirkózott, de ha lehetősége volt rá, vízimadarakat is próbált fogni.

A kutatók szerint már jövő tavasszal kiállíthatják a múzeumban az őshalat, noha nem remélik, hogy csontváza teljes egészében megőrződött.