A korallok 90 százaléka trópusi és szubtrópusi tengerekben él, a most felfedezett korallzátony viszont a 34. szélességi fokon, a többitől 350 kilométerre északra található. Az eddigi feltételezések szerint a korallzátony fejlődéséhez téli időszakban is minimum 18 Celsius-fokos hőmérséklet szükséges. Az itteni vizekben mért 13 Celsius-fok nagyon alacsony, ezzel magyarázható, hogy ezek a virágállatok és az általuk kialakított struktúra teljesen különbözik az átlagos korallzátonyoktól - hangsúlyozta Jamano Hiroja, a Japán Nemzeti Ökológiai Kutatóintézet tudósa.

A kutatócsoport egy hasonló korallzátonyt talált 2001-ben a japán Iki-szigetnél, a most felfedezettnél 70 kilométerre délebbre. Az újabb, 4300 éves korallzátony megtalálásában a tudósokat régi kéziratok és a helyi lakosok elbeszélései segítették.

A Cusima-öböl vize rendszerint zavaros és hideg, különösen télen. A tudósok szerint a korallok megtelepedésének oka a Cusimai-melegáramlatban rejlik, amely Japán észak-nyugati partjai mentén halad. Valószínűleg ez hozta el a virágállatok lárváit Iki és Cusima szigetekhez. Másrészt, míg a trópusi tengerekben az Acropora faja honos, Japánnál egy barna színű korallfaj, a Favia telepedett meg, amely jobban elviseli a hideg vizet. Az utóbbi húsz évben azonban megjelentek az Acropora-korallok is, így a korallzátony régebbi és újabban képződött részeit összehasonlítva a tudósok többet megtudhatnak arról, hogy a globális felmelegedés hogyan befolyásolja ezeket az ökorendszereket.