Fűszerként is alkalmazhatták a maják a csokoládét, legalábbis erről tanúskodnak 2500 éves tányértöredékek, amelyeket Mexikóban, a Yucatán-félszigeten tártak fel. A tudósok mindeddig azt feltételezték, hogy a prehispán kultúrákban csupán italként fogyasztották a kakaót, amely az elit kiváltsága volt. Az elképzelések szerint összezúzták a kakaóbabot, majd folyadékkal keverték el, esetleg erjesztették.

A Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történelmi Múzeum régészei által a Paso del Macho lelőhelyen feltárt leleteket az amerikai Millsaps College szakértői vizsgálták. A kutatók teobromint, a kakaónövény által termelt keserű alkaloidát, valamint koffeint találtak az edényeken.

A régészként dolgozó Tomas Gallareta elmondta: ez az első alkalom, hogy a csokoládé nyomait az étel szervírozására szolgáló tányéron fedezték fel. Nem valószínű ugyanis, hogy tányéron őrölték volna meg a kakaóbabot, ehhez általában őrlőköveket alkalmaztak. John S. Henderson, a Cornell Egyetem antropológusprofesszora, az ókori csokoládé egyik legismertebb szakértője szintén érdekesnek találta a leletet.

A kakaónyomok arra utalnak, hogy a mexikói konyha olyan tradicionális fogásai, mint a húsételekhez szervírozott csokoládészósz, a mole, az azték hagyományokban gyökereznek. Az időszámításunk előtti 500-ból származó tányérdarabok nem a legrégebbi, csokoládényomokat tartalmazó edénytöredékek, amelyeket Mexikóban tártak fel. Körülbelül ezer évvel idősebbek azok az ivóedények, amelyeket a Yucatán-félsziget nyugati részén tártak fel, és az olmék népességhez köthetők.