A trombitáló elefántokat tartjuk a leghangosabb élőlényeknek, pedig az általuk kiadott hangok nagy részét nem is halljuk. Osztrák kutatók egy elpusztult elefánt gégéjét elemezve kiderítették, hogy az elefántok ugyanúgy képzik a hangot, mint az emberek, és a hatalmasra nőtt állatok több kilométer távolságból tudnak kommunikálni egymással infrahangok segítségével.

Az elefántok rendkívül mély, 20 hertz alatti hangokon folyó titkos kommunikációjáról több évtizede tudnak a kutatók. A csorda vezetője ilyen hangokkal irányítja többieket, a párzásra készülő hímek pedig a riválisokat próbálják távol tartani a mély tartományban kiadott hangokkal. Eddig azonban nem sikerült fényt deríteni a hangok keletkezésére. Két feltevés létezett erre, az egyik szerint úgy történik a hangképzés, mint az embernél, a hangszálak rezgése által. A másik szerint a macskák dorombolásához hasonlóan, a belső gégeizomzat váltakozó megfeszítésével és elernyesztésével keletkeznek a hangok.

Ahhoz, hogy végre eldönthessék a kérdést, Angela Stöger, a Bécsi Egyetem kutatója és munkacsoportja egy elpusztult állatkerti elefánt gégéjével folytatott kísérleteket a Kognitív Biológiai Osztály hanglaboratóriumában. A kísérletek során sikerült a hatalmas hangszalagokat szakaszos, alacsony frekvenciájú rezgésbe hozniuk és infrahangokat létrehozniuk. Ez bizonyította, hogy az elefántok hangképzése ugyanúgy történik, mint az emberé, csak mélyebb regiszterben.

A Science című folyóiratban megjelent cikk szerint azt is kimutatták a kutatók, hogy az emberi hang működési elve emlősök sokaságára érvényes: a denevérek rendkívül magas frekvenciájú ultrahangjaitól kezdve (110 ezer hertz) az elefántok szélsőségesen mély infrahangjaiig.