A szökött kenguruk hete van. Öt nappal ezelőtt a pusztaottlakai LikeFest Parkból szökött meg a park kabalaállatának számító fehér hímkenguru – amit csak két nappal később, koszosan és szomjasan találtak meg –, szerdán pedig a Nyíregyházi Állatparkból szökött ki egy kenguru, majd a városban kóborolt, egészen addig, amíg a szakemberek altatólövedékkel le nem terítették.

Az elharapódzó kenguruszökési láz határokon átível, már Németországban is felütötte a fejét, ahol kedden három kenguru szökött meg a rheinbölleni vadasparkból, miután Disney-mesébe illő módon egy róka és egy vaddisznó kívülről lyukat vágott nekik a kerítésen. Utóbbi eset kapcsán a Slate.com arról közölt cikket, hogyan viselkedjünk, ha a sarki ábécéből hazafelé egy szökött kenguruval találkozunk.

A kenguru alapvetően békés állat, mivel vegetáriánus, emberre csak akkor támad, ha veszélyeztetve érzi magát vagy ha élelmet rejtegetnek előle. A legutóbbi ismert halálos kimenetelű kengurutámadás 1936-ban történt, azonban Ausztráliában az elmúlt években is számos alkalommal támadtak emberre a kenguruk, amiknek egy részében az áldozat súlyos sérüléseket szenvedett. (Hozzá kell tenni azonban, hogy több kengurufaj létezik, nyilván a nagyobb testűek a veszélyesebbek.)

Nem bölcs dolog felvenni a harcot egy kifejlett kenguruval, mert az gyomorba rúghat, arcon üthet, de éles karmaival akár az ember hasát is felhasíthatja. Elmenekülni szintén nem tanácsos, mert a kenguru könnyedén utolér és lerúg.

A legjobb megoldás, ha megpróbálunk távolságot tartani az állattól és lehetőség szerint valamilyen akadály mögé húzódni, de a kenguru távoltartására az is elég lehet, ha feltartunk egy nagy faágat. Ha az állat mégis közelítene, forduljunk oldalt, hogy a lehető legkisebb legyen a támadófelület és védjük a fejünket valamint a szerveinket. A fejünket fordítsuk el az állattól, hogy nehogy arcon karmoljon, majd lassan, oldalazva kezdjünk el hátrálni.

Ha a területét védő hím kenguruval találkozunk, a legjobb védekezés a megalázkodás. A dominancia kifejezésére a kenguru a hátsó lábain ágaskodik, a hátát felpúpozza, izmait többször megfeszíti, füvet tépked, a mellét a talajhoz dörzsöli és árnyékbokszol. Ilyenkor tanácsos térdre ereszkedni és a szemkontaktust kerülve lassan elhátrálni az állattól, miközben rövid, mély, morgó hangot hallatunk, a kenguruk ugyanis így jelzik alsóbbrendűségüket egy náluk erősebb hím felé.

Ha az állat mégis ragaszkodik a harchoz, a legjobb, ha összegömbölyödünk és így várjuk meg a segítséget. Az archív felvételeken látható bokszoló kengurukat születésüktől képezték ki a gazdáik, ráadásul kesztyűt is viselnek, hogy ne tudjanak súlyos sérüléseket okozni és még így is gyakran letaglózzák ellenfelüket. A vadonban élő kenguruk ellen viszont jóval kevesebb esélye van az embernek.