A kutatók a chilei Atacama-sivatagban 5000 méteres magasságban működő rádiótávcső-rendszerrel, az ALMA-val (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) végezték megfigyeléseiket. Az 54 darab 12 méteres és 12 hétméteres átmérőjű, mozgatható antennákból álló rendszer a milliméter, illetve szubmilliméter hullámhosszúságú sugárzást érzékeli.

A csillag, az IRAS 16293-2422 katalógusjelű nap 400 fényévnyire, a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképben található. "A születő csillagot körülvevő por- és gázkorongban találtunk glikolaldehidet, ez a cukrok legegyszerűbb alakja, és nem sokban különbözik attól, amivel a kávénkat édesítjük. Szénből, oxigénből és hidrogénből álló nyolcatomos molekula, amely más molekulákkal kölcsönhatásba lépve bonyolultabb cukrokat, glukózt és ribózt hoz létre. A ribóz a nukleinsavaknak, így a DNS-nek és az RNS-nek is fontos építőeleme" - hangsúlyozta Jes Jorgensen, a tanulmány vezető szerzője, a koppenhágai Niels Bohr Intézet kutatója.

Korábban már észlelték a glikolaldehid-molekulákat a csillagközi térben, ám ez az első, amikor egy Naphoz hasonlító csillag környékén fedezték fel. A molekulák körülbelül akkora messzeségben vannak a csillagtól, mint a Nap és az Uránusz közötti távolság.

A nagy kérdés, hogy mennyire összetetté válnak ezek a molekulák, mielőtt beépülnének a csillagot körülvevő gáz- és porkorongból képződő bolygóba. Ez sok mindent elárulhat az élet keletkezéséről. Mivel az IRAS 16293-2422 katalógusjelű csillag viszonylag közel van a Földhöz, a tudósok nyomon követhetik, hogyan változik a fiatal csillagot körülvevő gáz- és porkorong molekuláris összetétele. A nagyteljesítményű berendezések, így az ALMA rádiótávcső-rendszer lehetővé teszik azt is, hogy megfigyeljék, milyen kölcsönhatásba lépnek ezek a molekulák az új bolygók képződése során.