Vannak olyan, pókokkal közeli rokonságban lévő apró élőlények, amelyek az arc pórusaiban élnek. Valószínűleg ők okoznak egy régóta ismert bőrproblémát, amely az emberiség 5-20 százalékát érintheti, az Amerikai Egyesült Államokban körülbelül 16 millió embert.

A rozácea (rosacea) nevű betegségtől főleg a harminc és hatvan év közötti nők szenvednek. Ez betegség vörös, gyulladt, duzzadt, érdes bőrrel, látható erekkel jár, és gyakran az arc közepét érinti. Néha irritálja a szemeket és gumós, vörös orrhoz vezet, olyanhoz, amilyennel az időseket a karikatúrákon ábrázolni szokták.

A betegség mindegyik embertípust érinti, bár sokan úgy gondolják, hogy csak a legvilágosabb bőrűeket. A valóságban azonban az, hogy rajtuk látszik a legjobban. A másik tévhit a rozáceával kapcsolatban, hogy az alkohol okozza. Az amerikai Nemzeti Rozácea Szövetség szerint azonban az absztinensek is ugyanolyan fogékonyak rá.

Kevin Kavanagh, a National University of Ireland kutatója úgy gondolja, megtalálták az okozót. A parányi atkák – nyolclábú pókszabásúak – az arcbőr pórusaiban élnek, különösen kedvelik a szemöldök és a szempillák szőrtüszőit. A zsíros pórusok az orrban, a homlokon és az orcán a leggyakoribbak. A szőrtüszőatka-félék (Demodicidae) faggyút esznek és a pubertás alatt ellepik az arcot.

Bemásznak az arcbőrbe, hogy párosodjanak, majd visszamennek a pórusokig, hogy lerakják a tojásaikat és meghaljanak. Az egészséges felnőtteknél általában 1-2 atka jut az arcbőr egy négyzetcentiméterére. A rozáceában szenvedőknél ez az arány tízszer ennyi is lehet. A kutatások szerint a jelenség legfőbb oka a stressz, amely megváltoztatja az szőrtüszőkben lévő faggyú kémiai összetételét, ami így jobban ízlik az atkáknak.

A rozáceás állapot gyakran javítható olyan antibakteriális szerekkel, amelyek nincsenek hatással az atkákra. Kavanagh szerint ez azért van, mert a rozaceát az atkaürülékben lévő baktérium okozza. A szőrtüszőatka-féléknek nincs végbélnyílásuk, ezért nem tudnak megszabadulni ürüléküktől. „A salakanyag folyamatosan gyűlik bennük, és pusztulásukkor az egész egyszerre szabadul rá a pórusra” – mondja Kavanagh. Valószínűleg ha elegen vannak az atkák, az általuk felhalmozott anyag már elég lehet ahhoz, hogy immunreakciót váltson ki, amely már gyulladáshoz és a szövetek károsodásához vezethet.

Az atkákban lévő egyik baktériumot, a Bacillus oleroniust megölik azok az antibiotikumok, amelyek működnek a rozácea ellen, más típusúak azonban nem. Laboratóriumi eredmények szerint a rozácea leggyakoribb fajtájával küzdő emberek 80 százalékának vannak olyan immunsejtjei, amelyek erősen reagálnak a B. oleroniusban megtalálható két fehérjére, míg az egészséges emberek között ez az arány mindössze 40 százalék.