A világegyetem hajnalába kalauzolják el a kutatókat a Hubble-űrteleszkóp eddigi "legmélyebb" (eXtreme Deep Field/XDF) felvételei, az "extrémmély" vizsgálat során sok ezer eddig ismeretlen égitestet és galaxist fedeztek fel.

Az XDF a Hubble által az égbolt meghatározott szeletéről tíz év alatt, az ultramély vizsgálati projekt keretében készített képek kombinálása. Míg az ultramély vizsgálat a Kemence (Fornax) csillagkép meghatározott szeletére összpontosít, az XDF a megfigyelt terület középpontjára.

A Hubble az elmúlt évtized során több mint félszázszor tért vissza a célponthoz, 2 millió másodperc exponálási időt "vesztegetve rá". Eközben kétezer felvételt készített két műszerével, a széles látószögű felmérésekhez szükséges kamerával (Advanced Camera for Surveys/ACS), valamint a közeli infravörös tartományban működő széles látószögű kamerával (near infrared Wide Field Camera 3).

A megfigyeléseknek köszönhetően 5500 galaxissal gyarapodott a 2003-2004-ben összeállított "katalógusokhoz" képest a megfigyelt területen lévő galaxisok száma.

A legtávolabbi objektumok abból az időből származnak, amikor a 13,7 milliárd éve született világegyetem mindössze ötszázmillió éves volt. A korai univerzum "brutálisan erőszakos" hely volt,  amelyet "karambolozó" és összeolvadó galaxisok sokasága népesített be. A felvételeken a ragyogóan kék fény születőfélben lévő csillagokról árulkodik.

A Hubble-felvételeken gyémántként ragyogó spirálgalaxisok is láthatók, valamint idősebb, vöröses, "megtépázott" csillagvárosok, amelyek már nem képesek új napokat "világra hozni".

"Az XDF-felvételek a valaha volt legmélyebb felvételek, amelyek segítségével minden korábbinál messzebb tudunk visszamenni az időben" - hangsúlyozta Garth Illingworth, a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i intézményének csillagásza.