Egy ház előtt sétálva, véletlenül bukkantak egy kapubejáró előtt az aszfaltba ágyazott, jó állapotú római kori faragott kőoszlop-töredékre a veszprémi régészek, akik restaurálják és a kőtárba helyezik a műtárgyat. Kasza Katalin régésztechnikus és Pálffy Sándor restaurátor kitartó munkájának köszönhetően a faragvány ma már a Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeum régészeti gyűjteményéhez tartozik.

A restaurálási munkák befejezése után az ókori kőemléket a múzeumi igazgatóság római kori kiállítóhelyére, Nemesvámosra szállítják, ahol a Villa Romana Baláca kőtárában helyezik el, ahol nemcsak helyi, a temetkezéshez, halottkultuszhoz kapcsolódó, valamint az istenvilágba betekintést nyújtó kőfaragványok láthatók, hanem egész Veszprém megye területéről előkerült, jelentős római kori műtárgyak is.

Csirke Orsolya, a múzeum régésze szerint a jellegzetes helyi nyersanyagból, vörös homokkőből faragott oszloptöredék valószínűsíthetően környékbeli műhelyben készült. A 40-szer 40 centiméteres lábazatot a négy sarkán stilizált levélmotívum díszíti, felül egy szélesebb gyűrűvel válik el magától az oszloptörzstől, amelynek átmérője 33 centiméter. A múzeumi igazgatóság régészeti gyűjteményében több hasonló megmunkálású, díszítésű töredék található.

Az alsóörsi műtárgyhoz megszólalásig hasonló oszloptöredék került elő Szentkirályszabadja Szobahely néven nyilvántartott lelőhelyéről. Ezt a darabot 1965-ben találták meg. Hasonló, de részletesebben kidolgozott levélmotívumokkal díszített, néhány kisebb sérüléstől eltekintve ép kőoszlop került a lapidáriumba Csopakról is. A megyében előkerült, párhuzamként állítható oszloptöredékek a 4. századból származnak.