Két háromszázötmillió éves rovar háromdimenziós felvételeit sikerült elsőként elkészíteniük a Manchesteri Egyetem kutatóinak, akik munkájukról a PLoS ONE folyóiratban számoltak be. A fosszíliákat CT-szkennerbe helyezték, majd háromezer röntgensugár-nyalábbal világították át különböző szögekből. Így nyerték a kutatók a rovarok keresztmetszetének kétezer szeletét, ezekből sikerült a fosszíliák  háromdimenziós digitális rekonstrukcióját megalkotni. Ennek köszönhetően többet megtudhatnak az őskori rovarok életmódjáról, élettanáról és étrendjéről – olvasható a Manchesteri Egyetem honlapján.

A rekonstruált rovarok egyike, amely rengeteg éles tüskével rendelkezett, eddig ismeretlen, kihalt fajhoz tartozik. A másik a rovarvilág nagy túlélőjének, a csótány előfutárának tekinthető. Ráadásul az adott korszakból származó legjobb állapotban fennmaradt rovarfosszíliának tekintik a paleontológusok. Az ép szájszervéből ítélve a kutatók úgy vélik, hogy nagy valószínűséggel az erdőben élt és a talajon rothadó avarral táplálkozhatott.

Mindkét rovar a Polyneoptera öregrendhez tartozott, amelybe az imádkozó sáska, a tücsök, a szöcske és a fülbemászó tartozik. Az öregrenden belüli rokonságuk meghatározása viszont nehézséget okoz, mivel fiatal egyedekről van szó, a rovarok pedig fejlődésük során drámai átalakuláson esnek át.

„A legnagyobb átalakulásokat a lepkéknél figyeljük meg” – jegyezte meg a kutatásokat irányító Russel Garwood, kifejezve reményét, hogy a fosszíliák tanulmányozása révén többet megtudhatnak a korai rovarok élettanáról. „Háromszázötmillió évvel ezelőtt a kétéltűek java része rovarokkal táplálkozott. A szúrós rovar minden bizonnyal röpképtelen volt, így a tüskék a ragadozók étvágyát voltak hivatottak elvenni. A korai csótány sokban hasonlít a modern svábbogarakra. Mindazonáltal nem lehet igazi csótánynak tekinteni, hiszen jóval azelőtt élt, hogy az imádkozó sáskák és a valódi csótányok útjai szétváltak” – magyarázta Russel Garwood.

A Polyneoptera öregrend az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsén és a rovarok (Insecta) osztályán belül. A fajok közös jellemzői elsősorban a szárnyakban mutatkoznak meg, amelyek az esetek többségében csökevényesek, repülésre alkalmatlanok. Sok fajnál jellemző, hogy csak a hím egyedek röpképesek.