Egy csepp víz kettévágásának problémája inkább tűnik egy mesehős elé állított próbának, mint a XXI. század tudományos kihívásának, de ha megpróbáljuk, hamar kiderül, miért is nem olyan egyszerű dolog ez. Varázskésre azért nem lesz szükség, csak olyanra, ami taszítja a folyadékokat. Antonio Garcia és az Arizonai Egyetem egy kutatócsoportjának többi munkatársa egy olyan, szupertaszító pengét dolgozott ki, ami két teljesen különálló cseppre tud bontani egy alig néhány milliméter átmérőjű cseppet.

A szuperhidrofób felületeknek számos alkalmazási területük lehetne a hétköznapokban is, például egy ilyen bevonatú ruha vagy cipő soha nem ázik át, hiszen a víz eleve lecsúszik róla. A szupertaszító pengét leginkább a biotechnológiai kutatások során tudják alkalmazni, használatával egyszerűbbé válik a különböző tesztfolyadékok kezelése.

A bemutató során Garcia a pengét működés közben is bemutatta. A teflonbevonatú, szintén szuperhidrofób tálcára helyezett cseppet a kísérletben két dróthurokkal tartották a helyén. A műanyagból, illetve cinkötvözetből készült késeket ezüstnitráttal és a HDFT nevű szuperhidrofób bevonattal látták el. Az így elkészült szerszámok valóban kettéválasztották a cseppet, bár ahogy Garcia felemelte a pengét, a két csepp azonnal egyesült is.

Szuperhidrofób felületek képzéséhez érdekes módon nem szupersima felületre van szükség. A jelenséget, vagyis a felületek nagyon kis nedvesíthetőségét lótusz-effektusnak is nevezik, mert az 1970-es években német botanikusok a növény levelét megfigyelve vették észre, hogy azt a víz és más folyadékok nem nedvesítik – olyan csepp képződik rajtuk, amely nem tapad meg a növények felületén, hanem lepereg arról, sőt közben a növényen található porszennyeződést is eltávolítja. A magyarázathoz több száz növény megvizsgálása után találtak utat: a növényi részeken lévő mikroszkopikus méretű kiemelkedések szabályos mintázata teszi a leveleket nagy mértékben víztaszítóvá. A kiemelkedések olyan távolságra vannak egymástól, hogy a por- és piszokszemcsék megakadnak rajtuk, de nem érnek a levél felületéhez.