Göran Hansson, a stockholmi Karolinska intézet titkára magyar idő szerint hétfő délelőtt fél 12-kor jelentette be az idei orvosi-élettani Nobel-díjasok nevét. A legrangosabb tudományos elismerést a 79 éves brit Sir John B. Gurdon és az 50 éves japán Jamanaka Sinja kapta megosztva, a hivatalos indoklás szerint a két tudós azzal a felfedezésével érdemelte ki a díjat, hogy az érett sejteket vissza lehet programozni pluripotens sejtekké, amelyekből számos sejttípus alakítható ki.
Gurdon még 1962-ben fedezte fel, hogy a sejtek specializációja visszafordítható, ezzel sokak szerint ő a klónozás alapjainak egyik megteremtője. Az 1950–1960-as években végzett kísérletek során sikerül békák bőréből, illetve bélrendszeréből nyert sejtek DNS-ével új ebihalakat lehet létrehozni, amivel Gurdon bebizonyította, hogy egy kifejlett egyed DNS-e is képes arra, hogy levezényelje a szervezet bármely szövetévé történő átalakulást. Munkásságának köszönhetően vált lehetővé, hogy valamely adott szövettípusra jellemző sejteket a DNS „átprogramozásával” fejlődésük korábbi szakaszába vigyék vissza. 1997-ben más tudósok John Gurdon kutatásai alapján klónozták egy felnőtt juh DNS-ének felhasználásával Dollyt.
Gurdon és Dolly megalkotói az átprogramozott DNS-t petesejtbe ültették be. 2006-ban azonban Shinia Jamanaka képes volt az egér bőrsejtjének DNS-ét úgy programozni, hogy az embrionális őssejtként kezdett el viselkedni. Egy évvel később ez az átprogramozás emberi sejtekkel is sikerült.
Jamanaka bő négy évtizeddel később, 2004-ben azt kutatta, hogyan lehet kifejlett egerek sejtjeit embrionális őssejtekké visszaalakítani. Utóbbi kísérletek során csupán néhány gén megváltoztatásával azt is felismerte, hogy az újraprogramozott őssejtek pluripotensek, vagyis akár ivarsejtekké is alakulhatnak. Jamanaka tevékenysége vezetett oda, hogy kidolgozták az emberi őssejtek előállításának új módszerét. Ezáltal elhagyhatóvá vált az etikai aggályokat kiváltó korábbi módszer, amikor a petesejtbe beültetett DNS-sel magzati kezdeményeket hoztak létre őssejtek kinyerésére. A laboratóriumok többsége napjainkban az új eljárás segítségével nyer úgynevezett indukált pluripotens őssejteket (IPS), amelyek tulajdonságaikban a magzati őssejtekhez hasonlítanak.
A bejelentéskor ezzel kapcsolatban feltett újságírói kérdésre válaszul a bizottság képviselője elmondta, hogy a Nobel-díj odaítélésekor csak a tudományos jelentőségre koncentrálnak, a társadalmi vitatottság nem merül fel kérdésként.
Gurdon 1933-ban született Nagy-Britanniában, doktorátusát Oxfordban szerezte 1960-ban, utána az amerikai Caltech-en (Kaliforniai Műszaki Egyetem) kutatott, majd a Cambridge-i Egyetemre tért vissza. Jelenleg a cambridge-i Gurdon Intézetnél tevékenykedik.
Jamanaka Sinja 1962-ben született Oszakában, orvosi diplomáját a Kobei Egyetemen 1987-ben szerezte meg, doktorátusát pedig 1993-ban az Oszakai Egyetemen. Jelenleg a Kiotói Egyetem professzora.
2009-ben a két kutató együtt kapott Lasker-díjat az őssejtkutatás területén elért eredményeiért, Jamanaka 2011-ben elnyerte az amerikai Albany Orvosi Egyetem díját, majd idén ő kapta a rangos finn elismerést, a Millenniumi Technológiai Díjat is.
Tavaly az amerikai Bruce Beutler, a luxemburgi Jules Hoffmann és a kanadai születésű Ralph Steinman kapta a legrangosabb tudományos elismerést az orvoslás területén. Beutler és Hoffmann a hivatalos indoklás szerint a természetes immunitás aktiválása terén végzett felfedezéseikért kapták a díjat, Steinman pedig azért, mert felfedezte a dendritikus sejteket és azok szerepét az adaptív immunitásban. Bár Steinman három nappal a bejelentés előtt hunyt el, a Nobel-bizottság ezt csak pár perccel a sajtótájékoztató előtt tudta meg.
Végül Steinmann posztumusz díjazott lett, annak ellenére, hogy a Nobel-díj alapszabálya kimondja: a kitüntetést csak élő embernek ítélhető oda. A kanadai tudós a négy éve diagnosztizált hasnyálmirigyrákban halt meg, a New York-i Rockefeller Egyetem közleménye szerint Steinman annak köszönheti a szokatlanul hosszú túlélést e rákbetegség esetében, hogy a saját felfedezésén alapuló immunoterápiával kezelték.
A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjnak magyar díjazottjai is voltak. Az első Bárány Róbert, aki Svédországban élt és 1914-ben kapta a díjat az egyensúlyszerv fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért. 1937-ben Szent-Györgyi Albert részesült a kitüntetésben az egyetlen olyan magyarként, aki Magyarországon folytatott kutatásaival érdemelte ki a Nobel-díjat. Ő a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért (különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis kutatásáért) kapta az elismerést. Az Amerikában letelepedett Békésy György a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért 1961-ben kapott Nobelt.
A díjat idén százharmadik alkalommal hirdették ki (a múlt évszázadban a világháborúk éveiben kilencszer nem osztottak díjat). Az elismerés legidősebb díjazottja az amerikai Peyton Rous volt, aki 1966-ban, 87 évesen kapta meg a kitüntetést rákkeltő vírusok felfedezéséért. A legfiatalabb orvosi Nobel-díjas a kanadai Frederick Grant Banting volt, az inzulin egyik felfedezője – ő 32 éves volt, amikor 1923-ban Nobelt kapott.
Hagyományosan az orvosi-fiziológiai Nobel-díj bejelentésével kezdődik meg a Nobel-hét: kedden a fizikai, szerdán a kémiai, pénteken pedig a Nobel-békedíj idei kitüntetettjeit nevezik meg. Hagyományaihoz híven a Svéd Akadémia egyelőre nem jelölte meg, mely napon hirdeti ki az irodalmi kategória nyertesét, de minden valószínűség szerint csütörtökön a déli órákban lehet számítani a bejelentésre.
A Nobel-díjakat idén is XVI. Károly Gusztáv svéd király adja majd át, december 10-én, a kitüntetést alapító Alfred Nobel mérnök és üzletember 1896-ban bekövetkezett halálának évfordulóján. Az igazoló okmányon és az aranyérmén kívül minden díj mellé idén, a gazdasági válságra tekintettel, a szokásos tízmillió svéd koronás csekk helyett csak nyolcmilliós jár, ez nagyjából 264 millió forintnak felel meg.
Alfred Nobel tehetős svéd nagyiparos, a dinamit feltalálója 1895-ben írt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a tudomány és az irodalom kiválóságai, valamint azok, akik a legtöbb erőfeszítést teszik a békéért. Az alapító nem hagyott határozott instrukciókat a mindenkori Nobel-bizottságra. Utasításai szerint a díjat azoknak kell adni, akik az előző évben saját tudományterületükön „a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek”.
1901 és 2011 között összesen 199 ember kapott orvosi Nobel-díjat (853-at osztottak ki összesen, ebből mindössze tíz volt nő. Az átlag orvosi Nobel-nyertes 57 éves, ami egyben azt is jelenti, hogy a legtöbb díjazott már nem tudja meg, hogy kikkel versenyeztek az adott évben, ugyanis a Nobel-bizottság a végül ki nem díjazott jelölteket ötven évig titokban tartja.