Kínai kutatók úgy vélik, hogy a prehisztorikus ember még táplálékként tekintett az ország közkedvelt nemzeti jelképére, a pandára. Vej Kuangpiao (Wei Guangbiao) szerint azok az ősemberek, akik a mai Kína délnyugati részén található Csungcsing (Chongqing) városa vidékén éltek, pandákat ettek. A csungcsingi múzeum paleoantropológiai intézetének kutatója elmondta, hogy a kiásott őskövületek közül több is arra utalt, hogy az ember egykor összekaszabolta a pandákat. A kutató egyébként társszerzője az Óriáspandák eredete című díjnyertes könyvnek.

Vej a Chongqing Morning Post című helyi lapnak azt nyilatkozta, hogy a primitív időkben az emberek nem öltek volna meg állatokat, ha az nem lett volna szükséges. A kutatók ezért vélik úgy, hogy pandák az ember táplálékául szolgáltak. Ugyanakkor Vej hozzátette, hogy az akkor élő pandák mérete jóval kisebb volt a maiaknál; egy kifejlett példány mérete körülbelül akkora volt, mint egy tibeti masztiff.

A csungcsingi magas hegyekben már egymillió évvel ezelőtt is éltek vadon pandák, amelyek aztán többféle irányban hagyták el a területet, például a szomszédos szecsuáni tartomány felé, amelyet ma a pandák szülőhelyének tekintenek. A kínai kormány nagy összegeket fektet az őshonos állatfaj tanulmányozásába és abba, hogy túlélésüket biztosítsa. A vadon élő pandák száma jelenleg 1600 körül van, és kritikusan veszélyeztetett fajnak számít az orvvadászat és az emberi terjeszkedés miatt. Háromszáznál több példány él fogságban, főként a kínai tenyésztési program keretein belül.