Nemzedékek óta anyáról lányra öröklődik a tengeri szivaccsal való vadászat ismerete egy Nyugat-Ausztrália állam partjainál élő apró delfinpopulációban. A szivacsozásként (sponging) emlegetett technikát a kutatók már az 1980-as évek óta ismerik. A ritka módszert alkalmazó állatok tengeri szivaccsal az orrukon vadásznak, hogy megvédjék érzékeny testrészüket a köves óceánfenéktől, miközben halak és rákfélék után kutatnak.

Az ausztráliai New South Wales Egyetem szakemberei most a delfinek viselkedésformájának és genetikai állományának számítógépes modellezésével térképezték fel az egyedi vadásztechnika eredetét. Anna Kopps az egyetem Evolúciós Ökológiai Kutatóközpontjának munkatársa szerint a delfinek technikájában az az egyedülálló, hogy az állatoknak csupán 5 százaléka használja vadászeszközként a szivacsot, és a módszer kizárólag anyai ágon öröklődik.

A szakemberek úgy tudják, hogy a módszert először harminc évvel ezelőtt alkalmazta egy nőstény a Nyugat-Ausztrália államhoz tartozó Cápa-öböl térségében. Az itt élő leszármazottak később mind a saját anyjuktól tanulták el a technikát. Mindezek ismeretében a a kutatók számítógépes modellezéssel tanulmányozni tudták a viselkedésforma terjedését az elmúlt három évtizedre visszamenőleg, és hozzávetőlegesen meghatározták a technika születésének idejét. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a módszer nagyjából 180 évre, mintegy nyolc delfinnemzedékre nyúlik vissza.

A szakértők érdekesnek tartják, hogy a módszer nem terjedt el az egész populáció körében, és nem is merült a feledés homályába. Életük első négy évében a delfinborjak szoros közelségben élnek az anyjukkal, ez pedig elég idő ahhoz, hogy elleshessék és megtanulhassák a túlélési technikákat. Kopps szerint egyelőre nem tudni, hogy a vadásztechnika konkrét tanítással vagy egyéb módszer révén száll anyáról lányára a populációban, de annyi bizonyos, hogy bár a hím borjak is elsajátítják anyjuktól a technikát, az ismereteiket nem adják tovább.