Az ESA Herschel űrteleszkópja annyi vízpárát azonosított egy molekulafelhőben, amivel kétezerszer lehetne megtölteni a földi óceánok medrét. A felhő egyelőre csak a gravitációs kollapszus kezdeti fázisában van, de később csillagot fog szülni.
A csillagok hideg és sötét gáz- és porfelhőkből, úgynevezett presztelláris magokból jönnek létre. Ezek tartalmaznak minden összetevőt, ami a miénkhez hasonló bolygórendszerek kialakulásához szükséges. Az egyik ilyen, a földi élet szempontjából alapvető fontosságú komponens a víz, amit már korábban is azonosítottak a Naprendszeren kívül, vízpára és porszemcséket borító jég formájában. Ezeket főleg aktív csillagkeletkezési területek szomszédságában találták meg, de protoplanetáris korongokban is előfordultak.
A Herschel most elsőként észlelt vízpárát olyan presztelláris magban – a Bika csillagképben található Lynds 1544 katalógusjelű molekulafelhőben –, ami éppen a csillagkeletkezési folyamat megindulásának határán van. A megfigyelések szerint a felhőt átjáró, nagy energiájú kozmikus sugárzás hatására a jeges porszemcsékből felszabaduló víz mennyisége akkora, hogy több, mint kétezerszer lehetne vele megtölteni az összes földi óceánt. A vizsgálat vezetője, Paola Caselli, a Leeds Egyetem kutatója szerint ennyi vízpárához sokkal több víznek kell fagyott állapotban jelen lennie a felhőben; ez akár a földi vízmennyiség hárommilliószorosa is lehet.
Caselli magyarázata szerint az észlelésük előtt egyetértés volt abban, hogy a presztelláris felhőmagokban az összes víz fagyott állapotban van, mivel a környezet túl hideg ahhoz, hogy a porrészecskéket borító jégből spektroszkópiai úton már kimutatható vízpára legyen. Az új eredmények fényében azonban felül kell vizsgálni a sűrű felhőkben zajló kémiai folyamatokkal kapcsolatos elméleteket, különös tekintettel a nagyenergiájú kozmikus sugárzás szerepére abban, hogy bizonyos mennyiségű víz mindig pára formájában legyen jelen.
Az észlelési eredmények szerint a Lynds 1544-ben a vízmolekulák a felhő közepe fele mozognak; ez azt jelzi, hogy a gravitációs kollapszus már elkezdődött, vagyis elindult az új csillag kialakulási folyamata. A víz egy része a formálódó csillagra kerül majd, a maradék azonban a protoplanetáris korong, majd az abból potenciálisan létrejövő bolygók alkotórésze lesz.