Amerikai kutatók olyan ezerlábút találtak, aminek 375 pár, azaz 750 lába van – ezzel az élőlény az állatvilág lábrekordere lett, korábban ugyanis egy 742 lábú fajt hittek a legtöbb lábbal rendelkező állatnak. A tudósok a ZooKeys szakközlöny szerdán megjelent számában írták le egy tanulmányban a furcsa lényt.
Az ezerlábúak a legkülönösebb ízeltlábúak közé tartoznak. Az ikerszelvényesek osztályába tartozó, küllemre gyakran féregre emlékeztető állatoknak szokatlanul sok (bár ezernél kevesebb), apró lábuk van, innen kapták nevüket. A most részletezett fajt a University of Arizona, a Hampden-Sydney College és az Auburn University kutatói találták meg, nem kevés munkával.
Az állatot ugyanis már 1928-ban is megemlítette egy kutatás, de aztán évtizedekig nem sikerült az ezerlábú nyomára bukkanni. 2006-ban aztán újra találtak egy példányt, és az egyetemek dolgozói ezután három évig kutatták, hogy merre él. Ezalatt 17 egyedet fedeztek fel, és néhányat be is fogtak közülük. A példányok előfordulása alapján úgy tűnik, hogy az ezerlábú Kaliforniai északi részén, a Szilícium-völgyben honos, de ott is csak egy igen kicsi, 4,5 négyzetkilométeres, homokköves-erdős területen, Oakland és Berkeley mellett. Az állatot azért volt nehéz megtalálni, mert rejtőzködik, elég apró, és úgy tűnik, nagyon ritka is.
Az ikerszelvényes, ami az lllacme plenipes nevet kapta felfedezőitől, legfeljebb 1-3 centiméteresre nő meg, és gyakran 10-15 centiméter mélyre a talajba fúrja magát. Szabad szemmel teljesen jellegtelen élőlény, ami úgy néz ki, mint egy kis darab cérna, de a kutatók szkennelő elektronmikroszkópos felvételekkel fényt derítettek az állat összetett anatómiájára.
Paul Marek, a University of Arizona kutatója a LiveScience-nek elmondta, hogy az lllacme plenipes 750 lába mellett érdekes furcsaság az állat kezdetleges csőszája, illetve az, hogy az ezerlábú szőrös hátán selyemszerű váladékot termel. Az ízeltlábú szerves törmelékekkel táplálkozik, akárcsak a földigiliszták. A befogott példányokat nem sikerült szaporítaniuk a kutatóknak, de egyedi DNS-ujjlenyomatot készítettek róluk, hogy a későbbi kutatásokat megkönnyítsék.
További érdekesség, hogy az állat legközelebbi rokona Dél-Afrikában él. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy az ezerlábúak már a Pangea szuperkontinensen is nagy tömegben előfordultak, így amikor a földrész 180-200 millió évvel ezelőtt kontinensekre töredezett, egymáshoz hasonló fajok tudtak kialakulni egymástól igen messze. Így lehetséges az is, hogy a korábbi lábrekorder, egy 742-lábú ezerlábú otthona Puerto Rico. A kutatók szerint viszont a trópusokon létezhetnek olyan fajok, amelyek 750-nél is több lábbal másznak – a trópusi ezerlábúak felfedezése ugyanis még egy viszonylag szűz kutatási terület.
A tanulmány szerzői felhívták a figyelmet arra, hogy az lllacme plenipes máris veszélyeztetett fajnak tekinthető, és félő, hogy kihal, mielőtt megismerjük titkait. Az állat élőhelyét emberi beavatkozás fenyegeti, emellett a klímaváltozás miatt lassan el fognak tűnni a faj számára létfontosságú nyirkos területek.