Ugyan új fajokat minden nap felfedeznek, az az ecuadori világító csótány, latin nevén Lucihormetica luckae, amit Peter Vršanský talált, több szempontból is kiemelkedőnek számít. Például azért, mert valószínűleg máris kihalt.

Az új fajok az egyetlen ismert képviselői a szárazföldi állatok között a biolumineszcencia általi utánzásnak. Ahogy a nem mérgező királykígyó rázza a farkát, hogy lemásolja a csörgőkígyót, a Lucihormetica luckae biolumineszcencia-mintái majdnem azonosak a mérgező pattanóbogár-félékhez, akikkel megosztották lakóhelyüket.

Biolumineszcenciáról beszélünk, ha valamely élő organizmusban egy kémiai reakció fény (foton) kibocsátásával jár. A világításnak számos, a túlélést segítő szerepe van: a táplálék csalogatása, a támadó elijesztése, kommunikáció, díszítés, de lehet például párválasztási segédeszköz is, illetve akár egyszerre több funkciót is betölthet ezek közül. A jelenség a mélytengerben a leggyakoribb, itt is fejlődött ki először.

A Naturwissenschaften szaklapban megjelent kutatás szerint a Lucihormetica luckae egy szimbiotikus, a csótány testének mélyedéseiben élő baktérium segítségével állítja elő a fényt. Ez legspeciálisabb ismert biolumineszcens-rendszer, amelyet rovatban találtak.

Vršanský szerint az aszimmetrikus biolumineszcencia első ismert példája is egyben. Két szemszerű folt van a felső hátán, és egy apró harmadik csak a jobb oldalon. Ezeket a lámpákat egy fényvisszaverő felület fedi, hasonlóan az autók fényszóróihoz. Ezzel a rovat saját fénye mögé bújhat.

Nem sokkal azután, hogy a tudomány megismerhette az új fajt, lehet, hogy ki is halt a Tungurahua vulkán kitörésének köszönhetően, mely elpusztította élőhelyüket. A csótányok felfedezésről szóló tanulmányt még júliusban publikálták, azonban a vulkán 2010-es kitörése óta nem találtak egy példányt sem.