Egyre megalapozottabbnak tűnik az aggodalom az aeroszolizálódott, vagyis levegőben terjedő ebolavírus miatt. Egy kanadai tudóscsoport kimutatta, hogy az eddigi leghalálosabb ebolavírusról van szó; kísérleteik során azt is sikerült bebizonyítaniuk, hogy a vírus különböző fajok között is terjed, anélkül, hogy az állatok közvetlenül érintkeznének egymással. Ez jogosan tűnhet aggasztónak, ugyanis az ebola eddig csak a testfolyadékokkal, például vérrel és váladékokkal terjedt tovább egyik fajról a másikra. Egyesek úgy vélik, az aeroszolizálódott vírus tehet arról, hogy a betegség egyre elterjedtebbé válik Afrika egyes részein.
A kutatók gyanítják, hogy a malacok természetes hordozói lehetnek a halálos fertőzésnek. Az Egészségügyi Világszervezet beszámolója szerint az emberek testnedvek útján kaphatják meg a fertőzést az állatoktól, például csimpánzoktól, gorilláktól vagy erdei antilopoktól. A gyümölcsdenevérről már korábban is bebizonyították, hogy a kór természetes hordozói, de egyre több kísérleti bizonyíték utal arra, hogy a vadon élő és a háziasított sertések is rejtett hordozói lehetnek az eddig legveszélyesebb, zairei ebolavírusnak.
A Kanadai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség és az Országos Közegészségügyi Hivatala bebizonyította, hogy a vírust a disznók továbbadhatják a makákóknak, anélkül, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnének. A kísérlet során a vírust hordozó sertéseket drótkerítés választotta el a majmoktól, így az állatok nem érintkezhettek egymással. Nyolc nappal később néhány makákó megfertőződőtt az ebolavírussal, így az állatokat el kellett altatni.
Mindez nem közvetlen bizonyítéka annak, hogy a fertőzés a levegőben terjed; egyesek elképzelhetőnek tartják, hogy a majmok a sertések légútjaiből föltörő nagyobb cseppek belélegzésével fertőződhettek meg. Dr. Gary Kobinger, a Kanadai Közegészségügyi szervezet mikrobiológusa szerint a cseppfertőzés a legvalószínűbb útja a kór terjedésének; a sertések által kilélegzett folyadékcseppek a levegőben maradnak, de nem sokáig, és nem is juthatnak messze. Ugyanakkor, ha ezeket más fajok belélegzik, bennük is kialakulhat a fertőzés; a főemlősök között többször is láttak példát ehhez hasonló jelenségre.
Kobinger úgy látja, az ebolavírus nem terjedhet a levegőben úgy, mint az influenzavírus, vagy más, fertőző betegségek. Elmondása szerint Afrikában már korábban is tanulmányozták a vírus terjedését, és ha az ebolavírus is úgy terjedne, mint az influenza, az ebolás megbetegedések nem csak egyes körzetekre korlátozódnának.
Azzal a tanulmány szerzői is tisztában vannak, hogy tisztázniuk kell a sertések pontos szerepét a vírus terjesztésében. Néhány esetben megfigyelték, hogy tömeges sertéspusztulás előzte meg az emberek megbetegedését. Kobinger úgy látja, ha a sertések terjesztik a kórt, az viszonylag könnyen kordában tartható, ugyanis a malacoknak egyszerűbb védőoltást adni, mint az embereknek.
Más szakértők ugyanakkor attól tartanak, hogy a vírus mégis képes a levegőben terjedni. Mindez megalapozottnak tűnik, még akkor is, ha a vírus terjedési távolsága korlátozott. Dr. Larry Zeitlin, a Mapps Bioharmacheuticals elnöke úgy látja, hogy a kanadai kutatók tanulmánya érdekes, viszont a kísérleti eredmények nemcsak a szabadon terjedő ebolával kapcsolatban adnak okot az aggodalomra; a vírus aeroszolizálódása rémisztő fejlemény lenne.