Amikor júniusban elpusztult Magányos George nevű óriásteknős, a biológusok azt gondolták, hogy fajának utolsó példánya volt. A Galápagosi Nemzeti Park most bejelentette, hogy találtak még legalább tizenhét teknőst, amelyek genetikai állománya hasonló George-éhoz, így feltételezhető, hogy ugyanabból a fajból származnak. George június 24-i halála így nem jelenti a Chelonoidis nigra abingdonii faj végét.

A teknőst egy magyar származású kutató, Vágvölgyi József fedezte fel 1972-ben a Pinta-szigeten. George-ot utána a Galápagos-szigeteki Charles Darwin Kutatóállomásra vitték, és az állat idővel Ecuador és a szigetek szimbólumává vált. Feltételezések szerint halálakor százéves lehetett.

A Yale kutatói is részt vettek a teknősök DNS-ének vizsgálatában, több mint 1600 mintát vizsgáltak meg, amelyeket 2008-ban gyűjtöttek az Izabella-szigeten élő teknősöktől. A csapat kilenc nőstényt, három hímet és öt fiatal teknőst talált a Pinta-szigeten. Ezek a teknősök magukban hordozzák a géneket, de nem csak George fajából származó génjeik vannak, tehát az idők folyamán feltehetően keveredtek a fajok. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy találnak olyan példányt, amely még nem keveredett más fajokkal.

Valaha több mint háromszázezer teknős élt a szigeteken, számuk a 18. és 19. században csökkent drasztikusan, amikor tengerészek és kalózok elfogták őket, hogy friss élelmük legyen a fedélzeten hosszú útjaik alatt. Ma alig 30-40 ezer teknős élhet Galápagoson. A Pinta- és Florena-sziget teknőseit valószínűleg a 18. században vitték az Izabella-szigetre, és a tengerészek szabadon engedték őket, miután már nem kellettek nekik élelemként.

A nemzeti park illetékesei 2008 óta tudják, hogy élnek olyan teknősök, amelyek magukban hordozzák a Pinta-szigeteki teknősök génjeit, de eddig úgy gondolták, ez nem elég ahhoz, hogy George faja túlélje. A mostani kutatás azonban azt mutatja, Magányos George nem volt olyan magányos.