Az Arizona állam területén húzódó Grand Canyon 445,78 kilométer hosszú, szélessége 6,4 kilométertől 29 kilométerig terjed, mélysége pedig 1200 és 1829 méter közötti. Az egyedülálló természeti képződményt, amelynek nagy része a Grand Canyon Nemzeti Parkon belül fekszik, évente ötmillió turista keresi fel. A kutatók, akik a völgyszurdok nyugati részének aljából vett ásványokat elemezték, az urán és tórium radioaktív bomlására és hélium képződésére alapozott kormeghatározási módszert alkalmazták. Az úgynevezett uránium-tórium-hélium termokronológiai módszerrel az apatitot vizsgálták. A hélium szétterjedése a kőzetekben ugyanis erősen függ a hőmérséklettől. A képződő apatit hűlése során a kristály 80 Celsius-foknál már jelentősen, 45 Celsius-foknál pedig teljesen zárt a héliumra. Így a kőzetek urán-, tórium- és héliumtartalmát vizsgálva meg lehet állapítani, hogy az apatit mikor érte el a kritikus hőmérsékletet.

A héliumatomok akkor kerültek az apatitkristályokba, amikor a Grand Canyon természeti erők által történő kivájása során az ásvány egyre közelebb került a felszínhez és lehűlt - hangsúlyozta Rebecca Flowers, a Coloradói Egyetem docense.Kutatásaik tanúsága szerint a Grand Canyon 70 millió éve képződött, a feltételezettnél 65 millió évvel korábban.

A kutatók között régóta nincs egyetértés a Grand Canyon korát és kialakulását illetően. A legelterjedtebb nézetek szerint kora 5-6 millió év. Négy éve egy, a Science folyóiratban megjelent tanulmány 17 millió évesre becsülte a képződmény korát. Az eltérő eredmények arra utalnak, hogy a Grand Canyonnak bonyolult története van és azt sem kizárt, hogy a jelenkori képződmény nem egyszerre alakult ki - hangsúlyozta Rebecca Flowers, akinek kutatócsoportja 2008-ban bizonyította, hogy a Grand Canyon keleti része 55 millió évvel ezelőtt alakult ki, noha az ősi hasadék alja a jelenlegi szurdok pereme magasságában lehetett és az évmilliók során erodálódott a mostani mélységig.