Nagy szerencséjük volt az észak-ausztráloknak idén november 14-én: a Csendes-óceán szigetein élők mellett csak ők láthatták azt a teljes napfogyatkozást, ami Ausztráliától majdnem egészen Chiléig tartott. Részleges fogyatkozást ugyan számos helyről megfigyelhettek, de mivel a Nap és a Föld közé beálló Hold árnyéka jórészt az óceán víze fölött suhant el, a teljes takarás megfigyelésére csak egy néhány szász kilométeres földsáv állt rendelkezésre. Az árnyék útjában mindössze egyetlen nagyobb város volt, a Sydneytől 2400 kilométerre, északra elhelyezkedő, 150 ezres Cairns, a 43,5 négyzetkilométeres Norfolk-szigeten például már csak 98 százalékos volt a fedés.

Mindez azonban nem jelentett akadályt annak a román és ausztrál kutatókat tömörítő csoportnak, ami egy meteorológiai léggömbre szerelt kamerával mutatta meg, hogy is fest a teljes napfogyatkozás 30 kilométer magasból. Az égi jelenségben a földi szemlélő számára a Nap eltűnése a fő látványosság, az égből nézve azonban az az árnyéksáv az érdekes, amit a Hold vet a Földre. A kerek árnyék másodpercenként nagyjából egy kilométert halad előre, és jól látható a különböző mértékben beárnyékolt területek közti különbség.

A filmet rögzítő léggömb 36 800 méter magasra jutott. A napfogyatkozás a legszerencsésebb helyről nézve kicsit több mint négy percig is eltartott, Cairns lakosainak mindössze két perc jutott. Magyarországon legközelebb 2075 júliusában lesz gyűrűs napfogyatkozás, a teljes napot eltakaró Holdra még ennél is többet kell várni, egészen 2081. szeptemberéig. A ma élő európai emberek legjobb esélye a 2027. augusztusi teljes napfogyatkozás, ami a legjobb helyeken akár hat perc húsz másodpercig is tarthat, és csak Spanyolországig kell majd utazni a látványért.