Kanadai és amerikai kutatók szulfidbányákból származó ércek elemzésével igazolták, hogy 2,7 milliárd évvel ezelőtt rendkívül alacsony volt a Föld oxigénszintje, és megmutatták azt is, hogy ősi mikrobák táplálkoztak az óceánokban lévő szulfátokon. A Nature Geoscience című szaklapban közzétett tanulmány új betekintést enged abba, hogy miként lehet az ősi fémérctelepek keletkezésének vizsgálatát felhasználni az akkori óceánok kémiájának, ennek révén pedig az élet korai evolúciójának jobb megértésére.

Manapság a szulfátion a második leggyakoribb oldott ion az óceánokban. A kőzetekből és a légkör oxigénjéből jön létre, amikor a bolondok aranyaként is ismert pirit, a vas szulfidja kémiai reakcióba lép a levegő oxigénjével.

Az Ottawai Egyetem és a McGill Egyetem kutatói az ontariói Timminsben lévő Kidd Creek réz-cink bányából származó szulfidokat vizsgáltak. Nagy pontosságú tömegspektrométerrel mérték az ércmintákban található kén súlyát, amelyet az elem izotópösszetétele határoz meg egy-egy mintában. Az egyes izotópok mennyisége jelzi, hogy a tengervízből mennyi szulfát épült be egykor a képződő szulfidércbe.

Ez az ősi érc ma a felszínen található meg, különösen gyakori a Kanadai-pajzson. Az adatokból a kutatók modellezni tudták, hogy mekkora mennyiségben volt jelen a szulfát az akkori, ősi óceánban. Arra jutottak, hogy a mostaninál 350-szer kisebb volt a szulfátok szintje. Még ez az igen alacsony szulfáttartalom is támogatni tudta azonban azoknak a mikrobáknak az élettevékenységét, amelyek a szulfátokat használják fel, hogy energiát nyerjenek a szerves szénvegyületekből.