A műszerek fejlődése miatt érdemes újra elővenni az egyetemi raktárakból a korábban azonosított fosszíliákat, mert könnyen kiderülhet, hogy az évtizedekkel ezelőtt elvégzett vizsgálatok alapján téves következtetésre jutottak a tudósok. Ez történt az evolúciós fa egyik kulcsfontosságú elemével is, amelyről kiderült, hogy valószínűleg mégsem a korai tengeri élőlények őse volt.

Sokáig azt hitték az Ediacaran néven ismert 542-635 millió éves leletről, hogy medúzák, férgek és más, tengerfenéken élő lények lenyomata. A fosszíliát Dél-Ausztráliában találták meg 1946-ban. Az Egyesült Államokban az Oregoni Egyetem kutatói azonban leporolták a leletet, és a legmodernebb vegyi- és mikroszkópos elemzési módszerekkel újra megvizsgálták. Ennek eredményeként kiderült, hogy a lenyomat nem állati eredetű, és nem is tengeri lényeké, hanem szárazföldieké.

Az amerikai kutatók szerint zuzmók (amik gombákkal társult algákból vagy baktériumokból állnak), esetleg más mikroorganizmusok kolóniája alkotta a lenyomatot. Ha helytálló a kutatók megállapítása, akkor az új vizsgálat megváltoztatja az állatok evolúciós fáját, mert az ősök közül ki kell törölni az Ediacaran fosszíliáját.

Azért még nincs minden veszve. Gregory Retallack, a Nature tudományos lapban megjelent tanulmány szerzője szerint lehetnek más Ediacaran fosszíliák, amelyek a most vizsgált lelettel ellentétben nem szárazföldiek. Az mindenesetre tény, hogy ha igaznak bizonyul Retallack elmélete, akkor néhány élőlény hamarabb alkalmazkodott a szárazföldi élethez, mint azt korábban gondolták. Még az is előfordulhat, hogy az élőhelyváltás a fordított irányban történt.