Amerikai csillagászok a Tejútrendszer közvetlen szomszédságában találták meg az eddig legöregebb csillagot. A HD 140283 nevű csillag több mint 13,2 milliárd éves, vagyis közvetlenül az ősrobbanás után keletkezhetett.

Howard Bond, a Pennsylvania State University csillagásza szerint ez az eddigi legöregebb ismert csillag. Csillagászati mértékkel nézve nagyon közel van hozzánk, 186 fényévnyire a Naprendszertől. Nem most fedezték fel, a csillagászok már több mint egy évszázada vizsgálják a csillagot.

Azt már régóta tudják, hogy az égitest szinte kizárólag hidrogénből és héliumból áll, ami jelezte, hogy a világegyetem egy korai szakaszában keletkezhetett, még mielőtt a csillagok nehezebb anyagokat is magukba építettek volna. De senki sem tudta, pontosan hány éves lehet a csillag.

Egy csillag életkorának meghatározása számtalan dolgon múlik. Először is a csapatnak pontosan meg kellett határoznia a csillag távolságát. Ehhez a Hubble űrtávcsövet használták, tizenegy különböző megfigyelést hasonlítottak össze 2011 és 2013 között, amelyek a csillag helyét más referenciacsillagokhoz mérték. A távolság és a kibocsátott fény alapján ezek után meg tudták mérni a csillag luminozitását. Ez egy csillag által meghatározott időtartam alatt kibocsátott összsugárzását jelenti.

A kutatók arra is rájöttek, hogy a HD 140283 már majdnem kimerítette hidrogénkészletét. Ebben a szakaszban a csökkenő luminozitás meghatározó adat lehet a kormeghatározásnál. Bond és csapata nagyjából 13,9 milliárd évesre (plusz-mínusz 700 millió év) becsülte a csillag korát. A hibahatár miatt ez nem ellentétes azzal a feltételezéssel, hogy a világegyetem maga 13,77 milliárd éves.

Ebből az következik, hogy a HD 140283 idősebb, mint a korábban legöregebb csillagként ismert, 13,2 milliárd éves HE 1523-0901. Ráadásul a mostani csillag életkorát biztosabban meg lehet tippelni, mint a korábbi első helyezettét.

A jelenleg is elfogadott elmélet szerint az ősrobbanás után létrejött csillagok rövid életűek voltak, és szupernóvaként fejezték be életüket. Amikor felrobbantak, felforrósították a körülöttük lévő anyagot, létrehozva így a második generációs csillagokat. Ahhoz azonban, hogy a második generációs csillagok létrejöjjenek, valamennyire le kellett hülnie az anyagnak. A HD 140283 léte és kora azt feltételezi, hogy ez az átmeneti időszak sokkal rövidebb volt, mint korábban gondolták, csak néhány tízmillió évig tarthatott.