Az Amerikai Csillagászati Társaság januári kaliforniai kongresszusán újabb szenzációs bejelentéseket tettek a Kepler-űrtávcső adatait kiértékelő csillagászok. Ehhez a 150 ezer csillag fényességében bolygóáthaladások nyomaira vadászó űrteleszkóp 22 hónap alatt gyűjtött adatmennyiségét vizsgálták át.
Christopher Burke (SETI Institute, Kalifornia, USA) 461 új bolygójelöltet jelentett be, ezzel 2740-re emelkedett a Kepler felfedezéseinek száma. Ezek közül eddig 105-öt sikerült megerősíteni radiálissebesség-mérés vagy a többszörös bolygórendszerek planétáinak egymásra gyakorolt gravitációs hatása révén. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy Jupiter- és nagyobb méretű bolygókból viszonylag kevés van, és ezeket könnyű felfedezni.
A kisebb méretű bolygók viszont jóval gyakoribbak; a Keplerrel a hosszabb periódusúak is kezdenek a látókörünkbe kerülni. Ráadásul a detektálási algoritmusok érzékenységét is sikerült jelentős mértékben növelni. Ennek megfelelően a bejelentett többlethez elsősorban a Föld- és szuperföld (1,25-2,0 Föld-sugár) méretkategóriába eső égitestek járulnak hozzá. A mintában 365-ről 467-re emelkedett a több bolygóval rendelkező rendszerek száma.
Új jelölteket találtak a lakhatósági zónában is. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb a KOI-172.02 nevű objektum, ami egy Nap-szerű csillag körül kering. Ha bebizonyosodik, hogy tényleg bolygóról van szó, akkor ez lesz a Földünkre mindeddig legjobban hasonlító planéta: átmérője másfélszerese a Földének, és a Nap-Föld távolság háromnegyedére kering csillagától, 242 napos pályán. Megjegyezzük, hogy a rendszer tagja még egy a központi csillagot 14 nap alatt megkerülő, 2,2-szeres Föld-sugarú szuperföld is.
Francois Fressin (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics, Cambridge, USA) és kollégái a Kepler-mintán statisztikai számításokat végeztek. Azt vizsgálták, hogy milyen gyakori a bolygók jelenléte a különböző típusú csillagok körül. Ehhez háromféle effektust is figyelembe kellett venniük: (1) a legkisebb bolygókat nehezebb detektálni, erre korrigálni kell, (2) az esetlegesen nem bolygók, hanem más asztrofizikai konfigurációk okozta hamis jelek előfordulását újra megbecsülték, és mintegy 10 százalékot kaptak, (3) a szerencsés geometriának köszönhetően tranzitot mutató bolygók alapján egyszerű megfontolásokkal megkapható a fedést nem okozó, tehát a Kepler számára észrevehetetlen bolygórendszerek száma is. Az eredmény megdöbbentő:
- Minden hatodik csillagnak van 85 napnál (tehát a Merkúrnál) közelebb keringő, Föld-méretű bolygója. Galaxisunk 100 milliárd csillagából kiindulva mintegy 17 milliárd Föld-méretű bolygó lehet a Tejútrendszerben. Ne feledjük, hogy a hosszabb periódusú bolygók még hiányoznak a Kepler-planéták képzeletbeli fényképalbumából, tehát a bolygók valódi számát tekintve alsó becslésről van szó. Az is kiderült, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben a kis méretű bolygók minden csillag körül gyakorta előfordulnak, és nem részesítik előnyben a kisebb csillagokat.
- Ha a Kepler 400 napnál rövidebb keringési idejű planéta-jelöltjeinek populációját tekintjük, az adódik, hogy a csillagok legalább 70 százalékának van valamilyen bolygója, míg a Naphoz hasonló csillagok szinte mindegyike rendelkezik egy vagy több bolygókísérővel. Úgy tűnik tehát, hogy a bolygó nélküli csillagok kivételnek számítanak.
Friss hír, hogy megnövekedett súrlódást érzékeltek a Kepler egyik giroszkópjában, ezért elővigyázatosságból 10 napra biztonsági módba helyezték a távcsövet. A műszer működéséhez legalább 3 giroszkóp szükséges, és a négy rendelkezésre állóból az egyik néhány hónapja véglegesen felmondta a szolgálatot. A mérnökök reménye szerint a Kepler a rövid kényszerpihenő után újrakezdheti a megfigyeléseket.