Az északi fény jelenségét vizsgáló űreszközt lőtt fel a NASA. A látványos jelenetet egy amatőr fényképész örökítette meg.
A NASA Goddard Űrközpont az Aerospace Corporation az Alaszka Egyetem Geofizikai Intézetével együttműködve készítette azt a most fellőtt rakétát, amivel az atmoszféra emisszióját fogják megfigyelni. A VISIONS (Visualizing Ion Outflow via Neural Atom Imaging During a Substorm) misszió célja többek közöt az, hogy az északi fény jelenségét vizsgálja.
Az aurora borealis, más néven északi fény úgy alakul ki, hogy nagy töltöttségű részecskék az űrből a Föld vonzáskörzetébe kerülnek. A napszelek és napviharok során leszakadó elektronokat vonzza a Föld mágneses mezeje, azaz a magnetoszféra, így az atmoszféra felső rétegébe, az ionoszférába kerülnek, eközben zöld, vörös és kék fényt bocsátanak ki, ami látványos fényjátékot eredményez a légkörben.
A lent látható fotót Sebastian Saarloos, egy amatőr fotós készítette, aki a NASA rakétájának fellövését az alaszkai Delta Junctionről figyelte, körülbelül 195 kilométerre Poker Flattől, a kilövőállomástól. A kép azt a pillanatot örökítette meg, amikor a rakéta az északi fény felé tartott, helyi idő szerint 11 óra 21 perckor, február 6-án.
A légkör rétegeit a Föld gravitációs tere magához vonzza, de az atmoszféra egy kis része eléggé felmelegszik ahhoz, hogy az űr felé szivárogjon. Az így formálódó szél sebessége körülbelül 480 kilométer óránként: ez csupán az egy százaléka a gravitációs vonzás legyőzéséhez szükséges szökési sebességnek.
Doug Rowland, a NASA Space Weather Laboratory munkatársa, a VISIONS kutatásvezetője szerint az oxigénmolekulák alapvetően nem gyűjthetnének elég energiát ahhoz, hogy kiszakadjanak a légkörből, de egyes műholdkísérletek során már észleltek olyan oxigénatomokat, amik másodpercenként 80 kilométeres sebességgel mozogtak. A kísérletek azt mutatták, hogy ha az oxigénatomok mozgási sebessége kellően felgyorsul, elég energiát gyűjthetnek ahhoz, hogy kiszakadjanak az űrbe. A kutatók egyelőre nem tudják, hogy az oxigénatomok honnan szerzik a gravitáció legyőzéséhez szükséges energiát, hogy elérjék azt a magasságot, ahol a csúzlihatás miatt extrém sebességre kapcsolhatnak.