Az egyik ilyen érdekességet például a NASA Jet Propulsion Laborja szolgáltatta. A felvételhez szükséges 73 darab radarkép elkészítéséhez nyolc órára volt szüksége a Goldstone nevű, hetvenméteres tányérral szerelt radarberendezésnek, a kibocsátott hullámok visszatérési ideje közti különbségre építő képalkotási eljárás képpontonként 3,75 méteres pontosságra képes. A felvételek a távolodó kisbolygóról készültek, 120 és 314 ezer kilométeres távolságból. A megfigyelés további különlegessége, hogy a kibocsátott jel túl gyorsan, alig 1-2 másodperc alatt ért vissza a Földre, aminem volt elég ahhoz, hogy a Goldstone adásról vételre álljon át, így a visszatérő jeleket egy másik, kisebb rádiótávcsövet használtak.

Nagyon szép, bár hagyományos eszközökkel készített felvételből is szép számmal akad a neten. Francois Colas a Vimeóra töltötte fel ezt a videót, a jobbról balra, szép egyenletesen elhaladó kisbolygó mellett az utolsó másodpercekben egy épp arra haladó repülő helyzetfényeinek villogása is látható.

A Night Wanderers, vagyis éjszakai vándorok című videót Colin Legg töltötte fel. A felvételen a 2012 DA14 kevésbé látványos, az igazi különlegességet az a meteor adja, ami a légkörbe csapódva szűnik meg létezni egy kicsivel azelőtt, hogy a szél belekapna a zuhanás közben húzott látványos csóvába.

Alessandro Della Bella videója a svájci hegyek között készült, a kompozíciót itt is inkább csak kiegészíti az égen keresztülhúzó kisbolygó, de a felvétel utolsó szakaszában azért kiderül, milyen lenne, ha a városok sárga fénybuborékjai nem rejtenék el a szemünk elől a csillagos eget.

Magyar csillagászok is igyekeztek minél jobb helyről észlelni a jelenséget, és a felhős ég miatt egészen a horvátországi Zadarig utaztak. Csak reggel derült ki, hogy a háromfős csapat egy illegális sittlerakót választott a tábor helyszínének, de ez nem akadályozta őket abban, hogy különleges felvételeket készítsenek a kisbolygóról.