A Nature angol nyelvű nyelvtörőkön mutatja be, milyen nehéz egy-egy feladat. Elég kimondani azt, hogy rutabaga: egy pillanat alatt összetett táncot hajtottunk végre több testrészünkkel, ajkainkkal, nyelvünkkel, állkapcsunkkal és gégénkkel.
Elég keveset tudunk arról, hogy az agy hogyan irányítja ezeket a hangmozgásokat, de elég hatékony, mert nem botlunk meg állandóan saját nyelvünkben. A University of California kutatóinak tanulmánya eddig nem látott részleteket közöl azokról az idegi kódokról, amelyek a folyékony beszédért felelősek. Az eredmények segíthetnek megérteni, az agy hogyan használja az izmokat a hangok megformálására.
A hangcsatornáról származó eddigi idegi információkat agysérüléstől szenvedő betegek vizsgálatával szerezték. Az amerikai kutatócsoport most miliméteres és milliszekundumos pontossággal gyűjtött be adatokat. Három epilepsziás páciensre elektródákat erősítettek, majd megfigyelték, mi történik, amikor szótagolnak.
Kifinomult többdimenziós statisztikai eljárásokkal a kutatók átvizsgálták a hatalmas adatmennyiséget, az idegek által alkotott mintázatot pedig összehasonlították az amerikai angol hangjainak mintáival. A mássalhangzók meglehetősen eltérnek a magánhangzóktól, még akkor is, ha néha nagyjából ugyanazokat a területeket használjuk képzésükre – állítja Edward Chang, University of California, San Francisco neurológusa.
A különböző minták megmagyarázhatják, miért mozog a nyelvünk kiszámítható módon: az angolul spoonerizmusnak nevezett jelenségnél gyakran felcserélünk mássalhangzókat (pl. tote bag helyett boat tag), vagy összekeverünk két magánhangzót (whale helyett wheel), de nagyon ritkán cserélünk magánhangzókat mássalhangzókkal.
A kutatók azt is kiderítették, hogy az agy nem az alapján koordinálja az artikulációt, hogy az adott fonémának hogyan kell hangoznia, mint ahogy azt korábban gondolták, hanem attól függően, milyen izmokat kell megmozdítani.
Az adatok alapján (az angolban) három típusú mássalhangzó van: a nyelv elején képzett hangok (pl. sa), a nyelv hátulján képzett hangok (pl. ga) és az ajakhangok (ma). A magánhangzók két csoportra oszlanak: kell hozzájuk kerekített ajak (o) vagy nem (a)
„Ez alapján a nyelvtörők azért nehezek, mert reprezentációik az agyban átfednek. Az „Sss” és az „Shh” mind a nyelv elején képződnek, így az agy gyakrabban keveri őket össze, mintha másik részen alkotnánk meg őket. A „Sally sells seashells” kifejezés például nehéz, a „Mally sells sea-smells” viszont nem.