Egy kínai kutatócsoport első alkalommal figyelte meg, hogy egy majomfaj tapasztalatlan anyái más nősténymajmok segítségét vehetik igénybe szüléskor. A jelenség kiváltó oka a rokonszelekció lehet.
Az emberi test a felépítése miatt nem igazán alkalmas szülésre, az újszülöttek feje ugyanis túl nagy a nők csípőjéhez képest. Az embergyerekek születése emiatt hosszú órákat is igénybe vevő, fájdalmas folyamat, amihez orvosi vagy szülésznői segítségre van szükség. Az állatvilágban is vannak példák a bonyolult, fájdalmas és hosszú szülésre; ez főleg azokat az állatokat érinti, amelyeknél a vemhesség hosszú ideig tart, és az újszülött nagyra nő. Ennek ellenére a legtöbb emlősállat születése sokkal gyorsabb, mint az embereké: a legtöbb kismajom általában kevesebb, mint tíz perc alatt megszületik.
A fentiek ismeretében meglepőnek tűnhet, hogy a jünnani piszeorrú majmok (Rhinopithecus bieti) születésekor egy másik majom vállalja magára a bába szerepét. Ezek a majmok a kínai Jünnan tartomány hegyvidékén élnek. A majmok bonyolult társadalmat alkotnak, egy-egy kolónia mérete 400 főt is számlálhat. A tagok általában tíz fő alkotta szorosabb csoportokban élnek. A csoportok többsége egy hímből, néhány nőstényből, valamint az utódaik alkotta családi közösségből áll, de vannak kizárólag hímekből álló csapatok is.
Wen Xiao és csoportja, a yunnan-i Dali Egyetem munkatársai évek óta kutatják a Jünnani piszeorrú majmok életét. A kismajmok születését sokáig nem látták, az anyaállatok ugyanis többnyire éjszaka szülnek. Épp ezért volt meglepő, hogy tavaly március 18-án egy fiatal nőstényt vettek észre egy rododendronfa tetején. Az állat tekeregni kezdett, és halk hangokat hallatott, mintha hívott volna valakit. Tíz perccel később hangos sikításba kezdett, majd egy másik nőstény – egy tapasztalt anya – felmászott hozzá a fára, és várta, hogy a kicsi megszülessen. Miután meglátta a kismajom fejét, két kezével megfogta és kihúzta az újszülöttet az anyából. Pár perc múlva visszaadta az újszülöttet az anyának, majd továbbállt – írja a MedBio a New Scientistre hivatkozva.
A montreali McGill Egyetem kutatója, Sarah Turner szerint a kínai kutatók igen ritka megfigyelést tettek. Turner elmondta, hogy a nőstény majmoknál gyakran előfordul, hogy saját maguk segítik világra az újszülöttet, miközben egy bába segíti őket. A csoport fiatal nőstényei egész közel helyezkedtek az eseményekhez, egy-két tippet próbáltak ellesni az tapasztalt szülésznőtől. Turner azt állítja, hogy ez is általános jelenség a főemlősöknél.
Nehéz pontosan megmondani, hogy ilyenkor mi jár az állat fejében, de az egyértelműnek tűnik, hogy segítő célzattal van jelen. A cselekedet hátterében valószínűleg az áll, hogy a nőstény piszeorrú majmok abban a csoportban maradnak, ahová születtek, így szoros rokoni és társadalmi kötelékek fűzik őket egymáshoz. Az állatvilágban igencsak gyakori, hogy az állatok segítenek a rokonaiknak. Ennek oka egy evolúciós elméletben, az úgynevezett rokonszelekcióban keresendő: az állatok a közeli rokonok megmentésével a saját gének továbbélését is biztosítják.
Az emberek születésénél a segítő kéznek óriási szerepe van, főként, amikor valami nem az elvártak szerint történik. Az asszisztencia az újszülött életben maradási esélyeit növeli - a majmok esetén a bábák valószínűleg hasonló szerepet játszanak. Az embert leszámítva a főemlősök azonban ritkán segítenek egymásnak a szülésben. Egy esetben egy Liszt-majmocskánál (Saguinus oedipus) azt tapasztalták, hogy egy hím példány segített kihúzni az újszülöttet. Egy másik esetben egy sapkás langúr (Trachypithecus pileatus) nőstény ápolta szülés közben egy társát, talán így próbálta könnyíteni annak fájdalmát.
Míg a főemlősöknél ritkaságszámba megy társaik megsegítése – legalábbis szüléskor –, addig más állatoknál jóval gyakoribb. Tipikus példa a dzsungáriai törpehörcsögök (Phodopus sungorus) esete, ahol a hímek mellső lábaikkal és metszőfogaikkal segítik világra a kis hörcsögöket.