Orgel Csilla az ELTE fiatal kutatója, aki bejutott a Mars Society utah-i bázisán zajló szimulált Mars-expedícióba. Ő a 125-ös számú csapat geológusa, kéthetes misszióját gyakran űrruhában, marsi körülményekre készülve tölti. A cikksorozat korábbi részeiből már kiderült, milyen tréningek kellenek ahhoz, hogy valaki elkezdhessen dolgozni a Mars-bázison, és volt szó arról is, hogy milyen napirend szerint folyik a szimulált élet. Ezúttal a résztvevőket ismerhetjük meg kicsit jobban.
Mint minden csapatban, nálunk is van egy főnök. A bázis jelenlegi parancsnoka Melissa Battler, nemrég szerzett PhD fokozatot bolygógeológiából az Ontario-i Western University-n, Kanadában. Tíz év terepi geológiai tapasztalattal rendelkezik, amelyet főként Mars-analógia környezetben töltött az arktikus szigetvilágban, valamint itt, az MDRS-en. Ha időben számoljuk akkor több, mint 200 napnak felel meg. Melissa a parancsnokság mellett geológusi feladatokat is ellát: a bázis körüli sórétegeket (evaporitokat) vizsgálja először Landsat űrfelvételek segítségével, majd felszíni mintavételezés és laboratóriumi vizsgálatok után összehasonlítja a kapott eredményt.
Bár a küldetés csak szimuláció, a feladatok végrehajtásával nemcsak az időt ütjük agyon. A kutatás azért érdekes, mert összefügg a valóságban a Mars körül keringő, Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) nevű műhold által detektált evaporitokkal a Marson, valamint ezek az ásványok kulcsfontosságú bizonyítékai az egykori víz jelenlétének. Ezek képesek megvédeni egyes mikroorganizmusokat az extrém felszíni körülményektől, tehát kiváló célpont arra, hogy a segítségével az élet nyomait kutassuk a Marson. Mikroorganizmusokat vizsgáltak már hasonló feltételek mellett földi sivatagokban, még hozzá sikerrel. Melissa egyébként nagy Battlestar Galactica rajongó, a rádión keresztül mindig Sturbuckként jelentkezik be és kedvenc BSG zenéjét hallgatja állandóan, persze ha hagyjuk neki. Szeret gitározni, és a 66-os csapat által hátrahagyott speciális bendzsón szokott pengetni esténként.
A parancsnok jobb keze, Volker Maiwald a Német Űrrepülési Hivatal (Deutsches Zentrum für Luft und Raumfahrt = DLR) fiatal űrrepülési mérnöke, aki 7 éves korában űrhajós akart lenni. Diplomamunkájában a Jupiter pályáján mozgó kisbolygócsalád látogatásának tervezését végezte el. A DLR-ben egy lakóegység-design tervén is dolgozik, amely holdi, marsi vagy éppen földi alkalmazásként lesz használható, így ő tulajdonképpen „terepbejáráson” van a bázison. Számára az expedíció egyfajta kaland és kiváló terep arra, hogy más nézőpontból vizsgálja elméleti munkáját. Ő az az ember, aki nálunk életben tartja a mérnöki rendszereket. Időnként azonban a geológiai kísérletek során is igyekszem igénybe venni a segítségét, ha számomra elérhetetlen magasságban van a megmintázni kívánt kőzetréteg. Kiválóan főz, legutóbb currys csirke volt a specialitása, rizzsel tálalva. Az expedícióban használt kódneve: Apollo.
A csapat sokoldalúságát jelzi, hogy a másik mérnökünk, Matt Cross elektornikai és informatikai mérnökként végzett, fő specialitása a robotika. Matt jelenleg PhD hallgató az Ontario-i Western University-n, Kanadában. Autonóm módon vezérelt rover építésén dolgozik, amely a terepi geológus gépi asszisztenseként növelheti a munka hatékonyságát. Az MDRS-en szerencséjére két geológus is rendelkezésére áll, és videón rögzíti minden mozdulatunkat. Mérnökként nincs lehetősége terepen lenni, azért az állomáson végzett munkája sokat segít neki a későbbi tervezés során. Rádión úgy mutatkozik be, mint Chief. Ő az egyik legjobb szakácsunk, aki imád kenyeret sütni és vaníliával édesített kávét főzni. Hasonló figurát kell elképzelni, mint a Star Trek: Voyager hangulatfelelősét, Neelixet.
A csapat Holland tagja, Hans van’t Woud a BlackShore nevű, saját számítástechnikai játék tervezésével foglalkozó cégét irányítja. A Cerberus elnevezésű, tudományos alapokon nyugvó játékon dolgozik, amelynek segítségével különböző háttérrel rendelkező emberek képesek a Mars felszínét feltérképezni. A program a Mars Reconnaissance Orbiter HiRISE kamerájának adatait használja, a játékosoknak különböző alakzatokat, például sárfolyásokat, folyókat, deltákat kell megkülönböztetniük és bejelölniük. Megfelelő mennyiségű ember esetén naponta akár 900 négyzetkilométernyi terület is kategorizálható. Ugyanezt a koncepciót az MDRS környezetére is kiterjesztette Cerberus 2.0-val. Célja nem csak a játék promóciója, hanem intenzív tudományos ismeretterjesztő tevékenység is. Másik feladata az, hogy a Gale kráterről készült űrfelvételeket tanulmányozza, és olyan helyszíneket keressen az állomás körül, amik hasonlóak a marsi felszín viszonyaihoz, így lehetőséget adnak a minél élethűbb szimulációra. Általában Hylóként köszön be a rádión.
Ayako Ono a Tohoku University PhD jelöltje, aki az emberi viselkedést és csoport dinamikát kutatja elzárt körülmények között. Kísérlete arról szól, hogy hogyan hat az asztronautákra a bezártság, és hogy csak űrruhában, nehezített körülmények között tudnak mozogni nap, mint nap a terepen. Az egyének stress faktorát vizsgálja nyálmintából, valamint vérnyomásméréssel. Azt vizsgálja, hogy hogyan hat az emberekre elzártság közben, ha a természetben tapasztalt hangokat hallják (pl. patak, madarak, tücskök). Miután meghallgattam egy 15 perces hanganyagot, relaxált állapotba kerültem, és mérésekkel is bizonyítottan kevesebb stressz ért. A sivatag rettentően csendes hely, mondhatni olyan, mint egy barlang mélyén lenni. Itt nem élnek olyan rovarok, mint a tücsök, de éjszaka is be van kapcsolva a hangszintetizátor. Kellemes alvást biztosít mindenki számára, olyan mintha otthoni körülmények között lennénk. Szívesen jár velünk ki a terepre hogy különböző színű köveket és talajmintákat gyűjtsön össze, hogy zen kiskertet építhessen belőlük. Ayako az Athene kódnevet használja a rádión.
Ha össze kellene foglalnom az eddig történteket, akkor azt mondanám, hogy rendkívül jó tapasztalatokat gyűjtöttem össze, nemcsak geológiai terepi megfigyeléseket, hanem szociális készségeket egyaránt. Érdekes egy nemzetközi csapatban dolgozni, és eddig úgy tűnik, hogy ha igazán segítőkészek az emberek és képesek csapatként dolgozni, akkor egy Mars-utazás során minimálisra csökkenthető a súrlódások száma. Egymással semmilyen probléma nem merült fel eddig, rengeteget nevetünk egymás viccein, azonban a küldetés földi irányításának megfeleltethető “Mission Support” csapattal már voltak kisebb nézeteltéréseink. Az erőltetett munkamenetben nehéz például pontosan teljesíteni az összes napi riportot, amit meg kell írnunk.
Lassan közeledünk az expedíció végéhez, egyre több eredményünk van, erről a következő jelentésben vagy a Facebook-oldalamon olvashatnak az érdeklődők. Csilla out.