Nagy számban élnek mikrobák a csendes-óceáni Mariana-árok mélyén az irdatlan víznyomás és az örök sötétség ellenére, állapította meg egy nemzetközi tudóscsapat, amely robot segítségével vett mintákat a Föld legmélyebb pontjáról. A dán, skót, görög, német és japán kutatókat meglepte, hogy csaknem tízszer annyi baktériumot és egyéb mikroorganizmust találtak a mintákban, mint egy közeli, fele olyan mélységű (hatezer méteres) szakadékban. A Csendes-óceán nyugati részében található Mariana-árok ötször hosszabb mint a Grand Canyon és 10 994 méter mély.
Felfedezésük alátámasztja azokat a feltételezéseket, amelyek szerint az elpusztult vízinövények és haltetemek az árok meredek falain lecsúszhatnak egészen a fenékre, ahol tápanyagot biztosítanak a mikrobáknak. A földrengések nyomán fellépő iszapcsuszamlások szintén a mélybe sodorhatják a mikroorganizmusok táplálékául szolgáló növény- és állatmaradványokat.
Az már a korábbi kutatásokból is kiderült, hogy van élet a Mariana-árok fény nélküli sötétjében, de hogy az mennyire kiterjedt, máig nem tisztázták. A mostani vizsgálatok során a robot kamerái mindenesetre néhány rákszerű, héjas állatot is megörökítettek a fenéken. A nyüzsgő élet jelenléte az árok mélyén a tudósok véleménye szerint azt mutatja, hogy természetes folyamatok eredményeként több szén-dioxid reked meg az óceánok medrében, mint korábban gondolták. Az üvegházhatást is kiváltó gáz alapvető fontosságú a vízfelszínen és mélyben élő növények számára.
A Nature Geoscience című tudományos kiadvány hétfői számában megjelent tanulmány hangsúlyozza, hogy az eddigi általános felfogás szerint az életfeltételek rendkívül korlátozottak az óceánok mélyén, ahol a víz hőmérséklete éppen hogy csak a nulla Celsius-fok fölött van. Az óceánok által borított területeknek alig két százaléka mélyebb hatezer méternél, az átlagos mélység pedig 3700 méter: de még abba a mélységbe is csupán a felső vízrétegekben élő állatok egy-két százaléka merészkedik.
A Mariana-árok fenekén a kutatók közlése szerint a nyomás 1100-szor nagyobb, mint a tengerszinten: minden egyes négyzetcentiméterre 1125 kilogramm nehezedik. Hogy ezt a nyomást képesek legyenek elviselni, a mikroorganizmusok olyan enzimekkel rendelkezhetnek, amelyeket a kutatók szerint esetleg hasznosítani lehetne a nagynyomású ipari eljárásokban, például erjesztéseknél, vagy az olaj- és gázágazatban.