Olasz kutatók feltaláltak egy módszert, amivel meg tudják mérni, milyen távolra tudnak nyújtózkodni a polipok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a távolság függ az állat nemétől és nagyságától is.

A kisebb polipok jóval messzebbre tudnak nyúlni, mint a nagyobb állatok. De a különbség fennáll a nőstények és a hímek között akkor is, ha hasonló a nagyságuk. Laura Margheri, a Scuola Superiore Sant'Anna egyetem BioRobotics intézetének kutatója vezette a kísérleteket.

Természetes élőhelyeiken a polipok támadásra, védekezésre, áldozataik megragadására használják karjaikat. A karjaik teszik ki testük hossznak és tömegének nagyobbik részét, ebben van idegrendszerük legnagyobb része is. A kutatók többet szerettek volna megtudni a polipok mozgásáról, ezért kitaláltak egy olyan szerkezetet, amelyben a polip az ételért nyúlva messzire tudja nyújtani karját.

Egy átlátszó csőbe tették a táplálékot, előtte a polipokat arra tanították, hogy kinyújtsák a karjukat az étel után. A csőben aztán meg tudták mérni a karok hosszát. Kamerákkal vették fel a polipkarok hosszát és később összehasonlították a karok normál állapotával. A tesztek alatt kiderült, hogy az összes polip a normál állapot kétszeresére tudja kinyújtani karját.

A kisebb állatoknál azzal magyarázzák, hogy messzebbre nyúlnak, hogy nagyobb igényük lehet a táplálékra. Arra azonban nem találtak választ, hogy miért van különbség a nőstények és hímek között.