A világ legnagyobb sivatagát ötezer éve füves gyep borította, ahol állatok legelésztek, de a terület villámgyorsan átalakult sivataggá. A legújabb kutatások szerint ez volt a Föld történetének egyik legdrámaibb éghajlatváltozása.

Az Earth And Planetary Science-ben publikált tanulmány szerint az átalakulás majdnem egyidejűleg ment végbe a kontinens északi részén. A kutatók a vizsgálathoz az Afrikán átszálló, az Atlanti-óceánba érkező sivatagi port elemezték. Az óceáni fúróhajók segítségével régebbi mintákat is vehettek a talajból, hogy mintegy harmincezer évnyi porréteget elemezhessenek.

Az óceáni üledékben lerakódott sivatagi por mennyiségéből a kutatók megállapíthatták, hogyan változott Afrika éghajlata az idők során. Ha az üledékben sok sivatagi homokot találnak, az szárazabb környezetre utal, a kevesebb por viszont nedvesebb időszakot jelent.

A kutatók megállapították, hogy 6-16 ezer évvel ezelőtt a nedvesség hirtelen ért véget; az üledékből vett minták alátámasztották azt, amit más kutatócsoportok is leírtak a tanulmányaikban. Ugyanakkor a párás időszak végén, körülbelül hatezer éve a por mennyisége a mainak csupán húsz százaléka volt. A kutatási eredmények alapján a tudósok jobban megérthetik, hogy a por szintje hogyan változik az éghajlatváltozás függvényében. David McGee, az MIT paleoklímakutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint a mostani vizsgálatok egy új éghajlati modell alapját jelenthetik.