Egy kelet-afrikai páviánfaj hangoskodása lehet a kulcs az emberi beszéd eredetének megfejtéséhez, állítja Thore Bergman, a Michigan Egyetem kutatója. Bergman a kizárólag Etiópiában élő dzseládapáviánokat (Theropithecus gelada) tanulmányozta, mert ezeknek a főemlősöknek egyedi hangrepertoárjuk van: még cuppognak is a szájukkal, miközben egymással kommunikálnak. Ez a majomfaj nagy, összetett csoportokban él.

Bergman több tucat majom kommunikációját rögzítette egy etiópiai nemzeti parkban. A hangok elemzése során a kutató arra jutott, hogy azok hasonlóságot mutathatnak az ősemberek kezdeti beszédpróbálkozásaival. A cuppogás és csücsörítés Bergman szerint a beszéd előfutára lehetett, mert ezek összetett hangok képzését tette lehetővé.

A Current Biology legfrissebb számában megjelent tanulmányban Bergman leírta, hogy a dzseládák az anatómiai sajátosságaik és az emberi viselkedéshez hasonló természetük miatt minden más fajnál jobban mímelik az emberi beszédet. Bergman szerint a majmok szájmozgása lehetővé teszi a békés, baráti természetű kommunikációt az állatok között.