A Zürichi Egyetem evolúciós orvostudománnyal foglalkozó tanszékén fogászati vizsgálatnak vetették alá Ötzit, a világ egyik leghíresebb múmiáját. A jégbe fagyott, szokatlanul ép állapotban fennmaradt holttestet 1991-ben fedezték fel Olaszország és Ausztria határánál, az ősember időszámításunk előtt 3300 körül halt meg.

Bár a világ legrégibb, épségben megmaradt emberi holttestén már számos vizsgálatot végeztek, a fogait még sosem ellenőrizték. A mostani vizsgálat kiderítette, hogy Ötzinek megdöbbentően sok olyan szájbetegsége és fogászati problémája volt, amik még ma is széles körben elterjedtek. Frank Rühli professzor, a kutatás vezetője elmondta, hogy Ötzinek több foga törött vagy repedt volt, amit tovább súlyosbított a helyenként komolyan előrehaladott fogszuvasodás. Az egyik első fogon egy komolyabb sérülés nyomait is felfedezték, ami valószínűleg egy baleset következménye volt.

Roger Seiler, az egyetem munkatársa a legmodernebb komputertomográfiás eszközökkel vizsgálta meg Ötzi fogsorát. Seiler elmondta, hogy a fogmeder gyökérhártyájának vesztesége mindig komoly problémát jelentett – ezt a megmaradt kőkorszaki koponyák és az egyiptomi múmiák vizsgálata is bebizonyította. Ötzi esetében a kutatók a betegség korai stádiumát is megvizsgálhatták.

Ötzi fogsorát háromdimenziós CT-felvételek alapján rekonstruálták; az eredmények rávilágítottak, hogy a fogbélgyulladása mennyire előrehaladott volt. Seiler felfedezte, hogy Ötzi hátsó őrlőfogainak környékén a gyökérhártya szövete szinte a foggyökér tövéig eltűnt. Noha sejthető, hogy Ötzi szinte egyáltalán nem foglalkozott fogmosással vagy szájápolással, az étrendje nagyban hozzájárulhatott az öntisztulás folyamatához. A foggyökérhártya állapotát manapság a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásával is összefüggésbe hozták, és ezt az összefüggést Ötzi esete is alátámasztja. Azt ugyanis már korábban megállapították, hogy a jégbe fagyott ősember komoly érelmeszesedéstől is szenvedett.