Csillagászok felfedezték, hogy az elektromos töltésű vízrészecskék lehullanak a Szaturnusz gyűrűjéről, és ez befolyásolja a bolygó atmoszféráját is. A tudósok korábban úgy vélték, a vízrészecskék csak két-három keskeny sávban hullanak vissza a bolygó felszínére. Miután azonban a Leicester Egyetem kutatói elemezték a hawaii Keck Obszervatórium adatait, megállapították, hogy a gyűrűkből származó eső széles sávban záporozik a bolygóra. Az esőzés nagyban befolyásolhatja a Szaturnusz légkörében a felső rétegek összetételét és hőmérsékletét is.

James O'Donoghue, a témával foglalkozó tanulmány vezető szerzője szerint a Szaturnusz az első bolygó, ahol ilyen szoros összefüggést fedeztek föl a gyűrű és a légkör atmoszférája között. Donoghue elmondta, hogy az esőgyűrű elsődleges hatása az lehet, hogy jelentős mértékben csökkenti az elektronok sűrűségét abban a régióban, ahová az eső hull.

A mostani felfedezés magyarázatul szolgálhat egy régi rejtélyre. A csillagászok ugyanis több évtizeden át nem tudták megmagyarázni, hogy a Szaturnusz egyes régióiban miért figyelhető meg a szokásosnál jóval alacsonyabb elektronsűrűség. A kutatók úgy vélik, a Szaturnusz mágneses mezeje magához vonzza a töltött vízrészecskéket, és ez okozza az esőzést.

Nem a mostani az első alkalom, hogy a kutatók szembesültek a Naprendszer második legnagyobb bolygójának szokatlan időjárásával. 2011-ben a kutatók észlelték, hogy a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja, az Enceladus hatalmas mennyiségű vizet fröcskölt a bolygóra.