A Pittsburgh-i Egyetem kutatói vizsgálatot végeztek el az utolsó olyan gigantikus csillagrobbanáson, amely szabad szemmel volt látható a Földről, és arra jöttek rá, hogy a szupernóvát egy olyan fehér törpe okozta, amely a Napnál sokkal több nehéz elemet tartalmaz.

Az összes többi csillagnál fényesebb szupernóva 1604-ben bukkant fel az égbolton. Johannes Kepler német csillagász fedezte fel, de ő még azt hitte, hogy egy új csillagot talált. Évszázadokkal később jöttek rá a tudósok, hogy Kepler egy csillag felrobbanását észlelte; végül róla nevezték el a látványos égi jelenséget. Most a japán Suzaku műhold segítségével azt is kiderítették, hogy mi állt a folyamat hátterében.

Az már korábban kiderült a Chandra röntgenműholddal elvégzett észlelések alapján, hogy a Kepler-szupernóva Ia típusú robbanás volt. Ezek a kataklizmák bináris rendszerekben mennek végbe, amelyeknek legalább az egyik tagja fehér törpe. Ez a csillag vagy anyagot szív el az óriás kísérőjétől, vagy összeolvad a kísérőjével, ami szintén egy fehér törpe. A termonukleáris katasztrófa akkor következik be, amikor az anyagtöbblet miatt a fehér törpe instabillá válik.

Hogy pontosabb képet kapjanak az egykor felrobban csillag összetételéről, Carles Badenes és munkatársai megvizsgálták a Kepler-szupernóva által hátrahagyott forró és gyorsan táguló gáz kémiai összetételét. A megfigyeléseket a Suzaku műhold röntgenes spektrométerével végezték el 2009 és 2011 között. Kimutattak erősen ionizált krómot, mangánt, nikkelt és vasat is, és a nyomelemek aránya arra utalt, hogy a fehér törpe körülbelül háromszor több fémet tartalmazott, mint a Nap.

A tudósok azt nem vizsgálták, hogy a két lehetőség közül melyik okozta a szupernóvát, azt azonban sikerült kimutatniuk, hogy a fehér törpe viszonylag fiatal volt a felrobbanása pillanatában. Nem volt több egymilliárd évesnél, tehát negyedannyi idős sem volt, mint a Nap.