A világegyetem bölcsőjéből származó, az eddigi legtávolabbi masszív galaxisra bukkantak a csillagászok az Európai Űrügynökség Herschel-teleszkópjának segítségével. A HFLS3 néven katalogizált csillaghalmaz fénye már 12,8 milliárd éve felragyogott, vagyis kevesebb, mint 900 millió évvel az ősrobbanás után. A HFLS3 galaxis csillagainak tömege csaknem 40 milliárdszorosa a Napénak – írták a kutatók a Nature-ben megjelent tanulmányukban.

Dominik Riechers, a Cornell Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője szerint a galaxis bizonyítja, hogy a viharos csillagkeletkezéseknek már az ősrobbanás után 880 millió évvel, vagyis az eddig véltnél jóval korábban is voltak fellángoló, heves korszakai. Más kutatók nemrég azt állapították meg, hogy a viharos csillagkeletkezések leghevesebb korszaka kétmilliárd évvel az ősrobbanás után volt.

A viharos csillagkeletkezés során a galaxisok nagy sebességgel új csillaggá alakulnak kozmikus gázokból és porból. A csillagvihar-galaxisokban, más néven csillagontó galaxisokban a csillagkeletkezés üteme az átlagosnál nagyságrendekkel, hozzávetőleg ezerszer nagyobb. A HFSL3 azonban még ennél is termékenyebb, évente kétezerszer nagyobb ütemben születnek benne a csillagok, mint a Tejúton.

Szerdán az Európai Déli Obszervatórium (ESO) is figyelemre méltó, az ALMA szuperteleszkóppal végzett megfigyelések eredményeiről számolt be. A teljes egészében március 13-án felavatott, a chilei Atacama-sivatagban működő rádióteleszkópos hálózat segítségével sikerült a fiatal univerzumban pontosan lokalizálni több mint száz olyan galaxist, amelyeket a viharos csillagkeletkezés szakaszában figyeltek meg.