A földihez hasonló életnek otthont adó bolygók után kutató Kepler űrtávcsövet üzemeltető tudóscsoport három olyan exobolygó megtalálását jelentette be, ahol akár folyékony formában is megtalálható a víz. Jelenleg a víz az, amit az élet kialakulásához vezető út első lépésének gondolnak a szakemberek.

A Kepler-62 elnevezésű, ötbolygós rendszer 1200 fényév távolságra van tőlünk. A központi csillagtól számított lakhatósági zónán belül keringő két bolygója közül az egyik 60, a másik 40 százalékkal nagyobb, mint a Föld, így a csillagászok szerint valószínűleg kőzetbolygókról van szó. Az ennél nagyobb bolygók általában vagy gázóriások, vagy gázóriások és a kőzetbolygók közti átmenetek, ezeken pedig még akkor sem valószínű élet, ha a lakhatósági zónán belül keringenek.

A Kepler-62e és Kepler-62f nevet kapott exobolygók egészen közel vannak egymáshoz, a szakemberek szerint a két bolygó telihold nagyságú égitestként jelenik meg egymás egén. Dimitar Sasselov harvardi csillagász szerint a 62e egy meleg és nagy páratartalmú légkörű bolygó sok-sok felhővel, míg a 62f egy hidegebb, de még mindig bőven lakható világ lehet.

A harmadik, szintén élhetőnek gondolt bolygó a 277 fényévnyire lévő, Kepler-69 nevű, kétbolygós rendszer második bolygója, a 69c. A tudósok itt nem ilyen derűlátók, a 242 napos keringési ciklus leginkább a Vénuszéra emlékeztet, a bolygó pedig a lakhatósági zóna csillag felé eső peremén kering.

Az eredményeket érdemes óvatosan kezelni. A bolygók túl messze vannak ahhoz, hogy a csillagászok pontos méréseket végezzenek, így nem lehet tudni például azt sem, hogy a fenti bolygók közül bármelyik rendelkezik-e a felszíni víz megtartásához elengedhetetlen, a földihez hasonló nyomású légkörrel. A most közölt eredmények sokkal inkább megalapozott becslések, pontosságukat csak a közeljövőben elindítani tervezett, jóval nagyobb felbontású képeket adó távcsövek adják majd meg.

A Kepler űrtávcső a Naprendszeren kívüli bolygókat úgy fedezi fel, hogy nagyon pontos fénymérésekkel figyeli a csillagok apró fényességváltozásait. Ha a csillag körül keringő bolygók valamelyike beáll a csillag és a távcső közé, az utóbbi érzékeli, hogy valami kitakarta a fény egy részét. Bizonyos esetekben a bolygó körüli légkörön keresztülhatoló fény egyes tulajdonságaiból, a bolygó, illetve a bolygó által okozott csillagelmozdulás méreteiből a tudósok következtethetnek az égitest egyes tulajdonságaira. A most közölt három bolygó esetében az adatok egy része szerint valóban olyan szerencsés együttállásról van szó, hogy az élet szempontjából fontos íven keringő, megfelelő méretű és összetételű bolygókat találhattak a csillagászok.