Meglepő eredmény született a 20. századi felmelegedésről, miután 24 ország 78 kutatója közös adatbázist készített az elmúlt kétezer év hőmérsékletéről. Nature Geoscience tudományos lapban megjelent, az északi és déli félteke méréseit kombináló adatbázis alapján a 20. század a legnagyobb átlagos hőmérséklet-emelkedést hozta az elmúlt 1400 évben. Ez éles kontrasztban áll a középkori meleg időszakkal (Mediaeval Warm Period) és a kis jégkorszakkal – amelyek a tanulmány szerint nem egy időben történtek az egész világon.

"A hirtelen emelkedés egyik szembetűnő jellemzője, hogy a huszadik századi átlagos hőmérséklet-emelkedés egy lehűlési időszak után következett, amely több mint egy évezredig tartott” – nyilatkozta Steven Phipps, of New South Wales' ARC Centre of Excellence for Climate System Science kutatója. A tanulmány alapján egyetlen század megfordította ezer év lehűlését.

A kutatók 551 különálló adathalmazból állították össze az előző kétezer év adatsorát. Nagy részük a fák gyűrűinek vizsgálatából származik, de tanulmányoztak korallzátonyokat, barlangképződményeket, jégmintákat, tavi üledékeket és néhány történelmi dokumentumot is.

A 2000 éves hőmérsékleti adatsor szerint hosszú távú lehűlés volt folyamatban, mielőtt jelentőssé vált az ember szerepe. A tendencia oka elsősorban a Föld pályájából adódó természetes ciklus volt. Ugyanebben az időben természetes ingadozásokat okoztak a vulkánkitörések és a változatos napkitörések. A természetes ingadozások magyarázzák, miért lehetett például i.e. 600-ban olyan meleg, mint manapság.

Viszont egyikük sem magyarázza, a 20. századi drámai, globális hőmérséklet-emelkedést. Ez a jelenség egyértelműen kiterjed az egész világra, és az embernek köszönhető, szemben a középkori meleg időszakkal és a kis jégkorszakkal, amelyek regionálisak voltak csupán.